Belényi Gyula: Az alföldi városok és a településpolitika 1945-1963 - Dél-Alföldi évszázadok 7. (Szeged, 1996)
III. A VÁROSFEJLŐDÉS POLITIKAI FELTÉTELEINEK GYÖKERES ÁTALAKULÁSA 1948 UTÁN - 2. Rajonírozási tervek
nek éppen az ezirányú tevékenységével volt elégedetlen. Számlájára írta, hogy az első ötéves terv első két évében elhanyagolták a területi tervezést, s hogy a központi gazdasági terveket csak utólag bontották területi tervekre, ami a gazdaság működésében zavarokhoz vezetett.69 Tette ezt annak ellenére (vagy talán éppen azért: bűnbakot találva), hogy a kudarc oka elsősorban az utasításos, túlcentralizált irányítási rendszerben rejlett, s legfeljebb alárendelten a településpolitikában. E politikai megítélés gyakorlati következménye az lett, hogy a TERINT által 1951 végéig elkészített regionális fejlesztési terveket felső szinten már meg sem vitatták,™ sőt — mint említettük — 1952 júliusában maga a Területrendezési Intézetet is megszüntették.7i Hatáskörének egy részét, az operatív teendők ellátását, elsősorban a beruházások elhelyezésének irányítását az OT Területi Tervezési Főosztálya vette át. A településfejlesztés átfogó, koncepcionális kérdéseivel kapcsolatos elméleti és gyakorlati (tervezési) tevékenység azonban gazdátlanul és lényegében folytatás nélkül maradt. A változások kikényszerítésében a fentieken túl bizonyos szakmai rivalizálás is szerepet játszott. Mint kimutattuk, 1952-ig a településpolitikai döntéseket elsősorban urbanista szakemberek tudták befolyásolni, mert 1949-ben a hatalom mint egyetlen hazai előzményre az ő szakmai kezdeményezésükre támaszkodva alakította ki településpolitikáját. 1950-től azonban olyan területfejlesztési elképzelések csírái jelentek meg,72 amelyek szakmailag nem urbanisztikai, hanem gazdaságföldrajzi elvekből igyekeztek kiindulni. Ez a korabeli szovjet gyakorlathoz hasonlóan — ami döntően hozzájárult ahhoz, hogy elnyerje a politikai döntéshozók támogatását — az ország gazdasági körzetekre osztását (oroszból átvett szóval: rajonírozását) tartotta a legfontosabb területfejlesztési feladatnak. A településfejlesztésről külön nem is szóltak, azt a gazdasági tervezés egyszerű függvényeként fogták fel. Elgondolásuk 1951-től a gazdasági vezetés legfelső szintjéről kapott határozott bátorítást. Vas Zoltán OT elnök egy 1951-ben, az MDP központi folyóiratában, a Társadalmi Szemlében publikált cikkében a területi tervezést mint az „osztályharc eszközét" említette, amely egy adott terület (régió) gazdasági terveinek elkészítésével hozzájárulhat a „kapitalista erők" felszámolásához.73 Ez a politikai támogatás és a szovjet példára történt hangsúlyozott hivatkozás állt tehát a hátterében annak a váltásnak, amely egyrészt a TERINT megszüntetésében, másrészt a rajonírozás gondolatának hivatalos felkarolásában jutott kifejezésre. E szerepcsere leglátványosabb eseménye egy 1952 júniusában a Magyar Tudományos Akadémia által szervezett ankét volt.74 A tanácskozás politikai jelentőségét 69 MÓRÉ 1951, 70 Ruisz Rezső felszólalása az MTA Földrajzi Bizottsága által rendezett ankéton, 1952. június 13. Ismerteti: MARKOS 1952. 71 2070/20/1952. M.T. sz. hat. a Területrendezési Intézet megszüntetéséről. Határozatok Tára 1952^ július 2. 72 Az MTA által szervezett 1952 júniusi ankéton Simon László, az OT kiküldöttje megemlítette, hogy a rajonírozás gazdaságpolitikai programja már két éve napirenden van Magyarországon. Ld.: MARKOS 1952. 73 VAS Z. 1951. 48-49. o. 74 MARKOS 1952.
