Blazovich László - Géczi Lajos: A Telegdiek pere 1568-1572 - Dél-Alföldi évszázadok 6. (Szeged, 1995)
BEVEZETŐ
BEVEZETŐ I. A középkori európai jog és benne a perjog nem egy nép vagy nemzet találmánya. A Római Birodalom romjain a nyugati kereszténység jegyében a római, germán, kelta és szláv népek közössége évszázadok folyamán alakította ki. E közösségekre a frank és római birodalmi eszmék és struktúrák gyakorolták a legnagyobb hatást. A Karoling dinasztia tekintélye nyomán terjedtek el a germán fogalmak a jogban Spanyolországtól Lengyelországig, a római jog szemléletét pedig az egyház közvetítette a kánonjoggal. 1 Mivel Magyarország Nyugat-Európa kultúrájának vonzáskörébe került, hazánkban is a nyugaton használatos formák terjedtek el a jogban és a peres eljárás alkalmazásában. Különösen a szász és bajor földön használatos formák hatottak a magyarországiakra. A korai magyar peres eljárás (első adataink rá vonatkozóan a 13. századból származnak), miként a nyugat-európai, nyilvános és szóbeli volt, fő része a tárgyaláson nyugodott, ám a bíró nem vett részt aktívan a tárgyalás irányításában, csak a formák betartására ügyelt, a tárgyalás a peres felek egymással folytatott jogi küzdelmében nyilvánult meg.2 Éppen a pereknek a küzdelem (duellum) jellege eredményezte azt, hogy a peres felek Európaszerte a világi bíróságok helyett a 12. századtól egyre inkább megerősödő egyházi bíróságokhoz fordultak, mivel nem léteztek az egyházi és világi bíróságok között szigorú kompetencia határok. Az egyház csak a büntető ügyekben ismerte el a világi bíróságok egyedüli illetékességét. Míg Magyarországon a 13. század második felétől fokozatosan szorították vissza az egyházi bíróságok joghatóságát, addig bajor területen még a 15. században is próbálkoztak az egyházi bíróságok joghatóságuk kiterjesztésével. 3 A középkori peres eljárásjog fejlődése a korábbiakhoz képest elsősorban három tényező változásával járt. Mindenekelőtt a bíró, a felek küzdelmének passzív szemlélőjéből a tárgyalás tevékeny vezetőjévé és irányítójává vált, a formai jellegű bizonyítás szerepét egyre inkább az anyagi bizonyítás eszközei vették át, és ezzel egyidőben egyre kiterjedtebb lett a perrel összefüggő írásbeliség. 1 CAENEGEM 692—694. 5 HAJNDC IMRE 1899. 215. HANS SCHLOSSER: Spátmittelalterlicher Civilprozess nach baierischen Quellén. KölnWien. 1971. 13-18.
