Blazovich László - Géczi Lajos: A Telegdiek pere 1568-1572 - Dél-Alföldi évszázadok 6. (Szeged, 1995)
BEVEZETŐ
lünk, megtörtént, a felek ügyvédjei: a felperes, Telegdi Miklós részéről Ippi Deák Tamás, az alperes, Telegdi Mihály részéről pedig Csákány Balázs 1568. július 8-án megjelentek a fejedelem bírósága előtt Gyulafehérváron. A felperes ügyvédje előadta, hogy mint idősebb atyafi, Telegdi Mihály korábban kérte, hogy Telegdi Miklós adja át neki azokat a család birtokaira vonatkozó okleveleket, amelyek nála vannak (Werbőczy I. 42. alapján a család birtokaira vonatkozó okleveleket a család legidősebb férfitagjának kell őriznie és per esetén előadnia). Mivel a kért oklevelek többsége a felperes szerint az alperesnél van, kéri, hogy ezek másik példányát az alperes adja át a felperesnek. Csákány Balázs, az alperes ügyvédje válaszában kifejti, hogy a felperes a jelenleg kért okleveleket eddig nem kérte, ezért a keresetet jogtalannak tartja, és ezen állításának igazolására oklevelet nyújtott be. Miután a felperes ügyvédje azt megértette, lefizette az ilyenkor szokásos 6 márka büntetést forintokban, amellyel a bíróságnak és a másik félnek eleget tett. Az alperes ügyvédje úgy vélte: mivel alperes az idősebb, nem köteles átadni az oklevelek másik példányait sem, mivel korábban olyan ítélet született, hogy azokat az okleveleket, amelyek a felperesnél vannak, vissza kell adni az alperesnek. Erre felperes ügyvédje azt válaszolta, hogy felperesnek is lehetnek birtokában másik példányok. Miután a válaszadást befejezték, a két ügyvéd méltányos ítéletet kért. Az ítélet szerint 1568. szeptember 8-án a váradi requisitorok előtt az eredeti okleveleket felperesnek alperes részére, az oklevelek másik példányait pedig az alperesnek felperes részére eskü letétele mellett át kell adnia, amely aktusról a requisitoroknak oklevelet kell kiállítani. Az esküt az alperes nem tette le, majd különböző halasztások után a pert az 1569. évi Erzsébet napot követő törvénykezési időszakban folytatták. December 2-án felperes ügyvédje, Pásztói György a fejedelem ügyvédvalló oklevelével megjelenve azt kérte: az alperes nevezze meg annak okát, miért nem tette le az esküt. Az ugyancsak a fejedelem ügyvédvalló oklevelével megjelenő Csákány Balázs, az alperes ügyvédje azt válaszolta, hogy a váradi requisitorok és levéltárosok az oklevelek átírására nem voltak alkalmasak, ezért kéri, hogy az oklevelek másik példányait az elkövetkező törvénykezési időszakon mutathassa be, mert akkor eskületétele mellett alperes azokat át fogja adni. Ezután az ügyvédek méltányos ítéletet kértek. A bíróság úgy ítélt, hogy alperesnek a következő törvénykezési időszak alatt a fejedelmi ítélőmesterek előtt eskü letevése mellett a fejedelem bíróságának pecsétje alatt az oklevelek másik példányait át kell adnia felperesnek. Az ítéletet alperes nem fogadta el, és a fejedelem személyéhez fellebbezett. Az ügy Medgyesen az 1570. január 7-én kezdődő részgyűlésen január 8-án került a fejedelem elé, ahol azt Wesselényi Miklós ítélőmester adta elő.
