Blazovich László - Géczi Lajos: A Telegdiek pere 1568-1572 - Dél-Alföldi évszázadok 6. (Szeged, 1995)

BEVEZETŐ

után rokonság címén György úr is folyamodott az örökös nélkül maradt birtokért a királyhoz. A vagyon nagy részét Bojnicsics Horváth János kapta, de a Szerencsen lakó Makai György is részesült a javadalomból: egy kúriát és két pár jobbágy telket kapott. A beiktatás után, amely a hadi állapotok miatt később ment végbe, György úr Makóra költözött, ott lakott kúriáján Kis György szomszédságában, fia György azonban elvesztette a makói részét. György testvére, János a Bihar megyei Magyargyepesen lakott, amelyet a török Asszonyvásárához hasonlóan elpusztított. Jelen volt Szakoli Péter Csanád megyei birtokaiba iktatásakor. A Szakoliak házasság révén jutottak a Makófalviak (Makaiak) Csanád megyei javaihoz. Makai János később Bihar megye alispánja lett, Bethlen Gábor több alkalommal igénybe vette szolgálatait, diplomáciai feladatot is teljesített. A nagykárolyi megbeszélésen (1619. március 26.) született megállapodásokat is, amelyeket II. Ferdinánd és Bethlen Gábor követei kötöttek, az erdélyiek részéről Makai János írta alá. Makai János leszármazottainak sora nem követhető nyomon, Györgynek viszont Anna, Erzsébet és Katalin nevű leányain kívül György és János nevű fiai születtek. György, a címerszerző fia révén élt tovább az eredendően Waffa ispántól induló Makófalvinak nevezett ág egészen a 20. századig. Györgytől származnak a Sáros és Zemplén megyében élt ágak, Andrástól pedig a Gömör megyében meghonosodott családok.

52 Az egyes családok történetét és a családfát innen nem vezetjük tovább, mert az témánkon túlmutatna. A Csanád nemzetség egy rövid időre magasba szökkent, de okleveles adatok híján rendkívül nehezen követhető ága, amelyet az újabb szakirodalom Vejtehieknek nevezett, Belenig testvérétől, Buguzlou-tól (Bogyiszló) vette eredetét. Az 1256-os, már idézett oklevélből megtudjuk, hogy Bogyiszló leszármazottainak, Kecele fiainak: Csanádnak és fiának Vecsének, Tamásnak és fiának, Ugodnak, Tivadar fiainak: Mihálynak és Vejtehnek, valamint az előbbi fiának Domonkosnak, Cseme fiainak: Lőrincnek és Gergelynek az osztálykor ugyanannyi számú (54), de jövedelmükre nézve gyümölcsözőbb birtok jutott Csanád, Temes, Szerem megyékben, a macsói kerületben a Száván túl, Pozsega megyében, Vasvár megyében, Győr megyében és Mosón megyében. Az oklevél szerint ezen birtokok neveit saját osztálylevelük tartalmazza.

53 1285 az az időpont, amikor még nyomon lehet követni az ág fejlődését. Ekkor Ugod fia Péter és Domonkos fiai: Tivadar és Ernye a csanádi részleges országgyűlésen bizonyítják, hogy a Pongrác fia Tamás által felsorolt Csanád, Arad és Temes megyékben fekvő javak valóban Tamáséi.

54 A Vejtehiekre vonatkozó adataink hiányosak. Az 1285-ben szereplő Domonkos fia Tivadar volt az a Csanád nemzetségbeli Vejtehi Teodor bán % Uo. 75-79. 53 TF. I. 170-188. passim, 847-878 passim, CSME I. 1985. 42. 54 KARÁCSONYI J. 1900. 357.