Blazovich László - Géczi Lajos: A Telegdiek pere 1568-1572 - Dél-Alföldi évszázadok 6. (Szeged, 1995)

BEVEZETŐ

fordított családja sorsán is. Telegdre költözése azonban nem jelentette azt, hogy végképp lemondott Csanád megyei birtokairól. A Telegdiek még hosszú ideig birtokosok maradtak Csanád megyében. Tamás comes négy fiút hagyott maga után, velük folytatódott a Csanád nemzetség Telegdi ága. Lőrinc, Csanád, Miklós és Pongrác közül a legtehetségesebb az esztergomi érseki széket elnyerő Csanád volt. A népes Csanád nemzetség, amelynek 1256-ban például legalább 29 felnőtt férfi tagja volt, számos egyházi pályán tevékenykedő férfiút is adott a középkori Magyarországnak. Közülük is kiemelkedett Csanád érsek, aki tehetsége mellett királypárti elkötelezettségének köszönhette fényes karrierjét. 1280 körül született, 1295-ben már váradi éneklőkanonok, 1299-ben olvasókanonok. Közben valamelyik itáliai egyetemet látogatta, ahol „decretorum doctor" címet szerzett. 1320-ban magisterként, 1329-ben doctor de jure-ként nevezi egy oklevél. 1318-ban a váradi káptalan prépostja. Stallumának megtartása mellett 1318 és 1323 között királyi titkos jegyző és kápolnaispán (ő az első ebben a méltóságban), azaz a királyi udvarban a liturgikus tevékenység irányítója és a bíróságok mellett működő hiteleshely vezetője. 1323. január 23-án mint választott egri püspököt Temesváron a domonkosok Szt. László egyházában Benedek csanádi püspök Miklós győri és Iwanka váradi püspök közreműködésével püspökké szentelte. 1328 és 1330 között ismét kápolnaispán volt. 1330. szeptember 17-én I. Károly király kifejezett óhajára XXII. János pápa jóváhagyta áthelyezését az esztergomi érseki székbe, jóllehet a káptalan Dörögdi Miklóst választotta, őt I. Károly király az egri püspök stallumával kárpótolta. Csanád a hitélet, az egyházkormányzat területén, az állami és politikai életben egyaránt nagy energiával és alkotó módon vett részt, és jutott ideje családja ügyeinek rendezésére is. Váradi kanonokként a székesegyházban öt új oltárt alapított, és egy társaskáptalant létesített a Boldogságos Szűz Mária templomban egy préposttal és hat kanonokkal. 1337-ben megreformálta az esztergomi Szt. György prépostságot ill. társaskáptalant. A kanonokok számát nyolcra emelte, elrendelte: az egyház körül minden kanonok házat építsen, ehhez pedig telket biztosított. Az esztergomi királyi város feletti bíráskodást a szentszéki ügyekben a prépostra bízta. Mint egri püspök részese volt a Szent György testvérület (societas fraternitatis S. Georgii) alapításának, amelynek céljai közé tartozott az ország, a király és az egyház védelmezése. Ha tehette, részt vett a szentszéki bíráskodásban. 1329-ben ferences rendi szerzeteseket telepített a Bihar megyei Telegdre, a család birtokára, ugyanakkor részt vett a bencés rend magyarországi megújításában. Mint egri püspök a tartományúri harcok idején szétzilálódott egyházmegyei birtokállományt rendbehozta, újakkal gyarapította, és létrehozta a tárcafői főesperességet 1323-ban, amely Sáros megyére terjedt ki. Ugyancsak megerősíttette a királlyal az esztergomi