Blazovich László - Géczi Lajos: A Telegdiek pere 1568-1572 - Dél-Alföldi évszázadok 6. (Szeged, 1995)

BEVEZETŐ

jogát, az alperes az eskü azaz tisztító eskü letevésének a jogát kapta. A végsó bizonyítás — ha a felek ebben előzetesen megegyeztek — 1486-ig párbaj is lehetett. Az eskü letétele után hozta meg a bíróság a végítéletet, amelyet egy éven belül kellett végrehajtani. A per befejező szakaszát, az ítélet végrehajtását már nem a bírósági, hanem a hiteleshelyi eljárás révén (birtokba iktatás, stb.) foganatosították. A személyre szóló ítéletet a pernyertesnek kellett végrehajtania. A per idején végig lehetőség nyílott a felek közötti megegyezésre. Perorvoslatot kezdetben a középkori peres eljárásban kimondva nem ismertek, azonban ügyvédszó visszavonással, perújítással, -áthelyezéssel, birtokper esetén visszafizessél lehetett élni. A városi bíróságoknál korábban, a nemesi bíróságokon a 15. századtól lehetett fellebbezéssel élni. A középkori magyar perjogban a polgáriés büntető perek eljárásjoga között nem húzódott éles határ. II. Mint általában az úri nemzetségek, a Csanád is a 13. században jelenik meg írott forrásokban. 35 Ali. század első harmadában szerepelt Csanád után az 1247-re és 1256-ra keltezett, hamis oklevelekben tűnik fel az a 12. század utolsó harmadában élt testvérpár, Belerúg és Buguzlou (Bogyiszló Bogyoszló), akiktől a Csanád nemzetség különböző ágai erednek.

36 Mielőtt a Csanád nemzetség különböző ágait bemutatnánk, hangsúlyozzuk, hogy az oklevelek adataiból megrajzolható családfa nem teljes, olykor bizonytalan, olykor csak feltételezésen alapszik. Több olyan család is élhetett a nemzetségen belül vagy önállóan, amelyekről nincs adatunk, és számos olyan, amelynek kapcsolódását nem lehet már feltárni.

37 Az 1256-ra keltezett oklevél az, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a 12. század utolsó harmadától a 13. század közepéig terjedő időre nézve is betekinthessünk a nemzetség történetébe. Az említett Belenig az őse a Telegdi, Makófalvi és Tömpösi családoknak, amelyek a szakirodalom szerint a Telegdi főágat alkotják, míg Bogyiszlótól a Vejtehiek származnak. 3

» Belenig fia Kelemenös ~ Kelemenes bánban, aki 1247-ben már nem élt, és 35 A Csanád nemzetséget bemutató fejezet a Makó története c. várostörténeti monográfia vonatkozó részének rövidített és a kiadott pertest okleveleinek alapos tanulmányozása után született módosított változata. Makó története a kezdetektói 1848-ig. Szerk.: BLAZOVICH LÁSZLÓ. Makó, 1993. 149—163. (A vonatkozó részt készítette BLAZOVICH LÁSZLÓ.) * W. VII. 429—431., TF. 1. 838-839. Vö. KARÁCSONYI!. 1900. 345-347. 37 KRISTÓ GY. 1979. 148. M BOROVSZKY SAMU: Csanád vármegye története 1715-ig I—II. Bp. 1896—1897. II. 561., KARÁCSONYI J. 1900. 346., TF. I. 839.