Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - I. KÖTET

A REFORMÁCIÓT SEGÍTŐ FŐEMBEREK Mi módon terjesztetett a reformáció e mi vidékünkben — ezen megnevezett, és sokkal több örök feledékenységbe ment hazánk hasznos fiai által — annak a következő módjait találjuk: Főembereinknek noha az ország nagyobb városaiban is voltának házaik, de ők leginkább csak akkor laktak ott, mikor kötelességből tartoztak ott jelen lenni, egyébkor birtokaikban lévő helységeikben tartózkodtak. Akiknek több helyeken voltak birtokaik, ha egyhelyt megunták, ismét másuvá mentek famíliájukkal együtt. Erre a helyváltoztatásra sokszor a fenyegető veszedelem elkerülése is kényszerítette őket. — El szokták ilyenkor magokkal vinni udvari papjaikat is, és azokkal vasárnapokon prédikáltattak a templomokban. Ha ezt a kathólika vallásban még megmaradt plébánusok ellenzettek, a földesúr parancsolt, és meg kellett engedni. — így hordozta magával Perényi Péter Siklósit és Sztárayt, kik által Újhelyt, Siklóst reformáltatta. Török Bálint, Bálint nevű papját, aki által hirdettette elsőben a megtisztított keresztyén vallást Pápán, Debrecenben, és másutt. Ezeket az ő papjaikat több birtokaikban lévő helységekbe is elküldözték, ahol elsőben is a plébánosokkal és iskolai tanítókkal igyekezték megismertetni a kathólika vallásba bécsúszott a Szentírással meg nem egyező ceremóniákat, vélekedéseket és a reformációnak szükséges voltát. Ezekkel annál könnyebben boldogultak, mert gyakorló tudományú emberek voltak. Azonban kivált az ifjabbak hajlandók is voltak ennek bevételére, mert ezáltal szabadságot nyertek a megházasodásra, s azonban mégis megmaradtak parochiájokban, földesuraik előtt pedig kedvet és jutalmat nyertek, annakutána pedig a lakosoknak a templomban, a gyermekeknek az iskolában beszélhettek azokról. Barátságosabbak nyájasabbak voltak akkor a magyarok mint most. Együtt katonáskodtak, együtt szenvedtek és szélesen kiterjedő atyafiságban éltek. Gyakran vendégségeket tartottak mind az urak, mind a közrenden lévők, sok vendégeket összehívtak. Itt a beszédnek főmatériája volt a vallás jobbításának szükséges volta, a közöttök volt papoktól s más értelmesebb emberektől örömmel hallgatták ezeket, mert az urak a clerus hatalmát, gazdagságát, kevélységét, bánthatatlanságát, s az ő ellenek való árulkodásaikat görbe szemmel nézték, a nép pedig a plébánosaik fizetésén kívül a püspöknek való dézsmálást, adózást megunta, a sok idővesztő ünneplésekben, böjtölésekben, kolduló barátoknak házaiknál való alkalmatlankodásokban bele-