Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - I. KÖTET

Sztáray famíliából származóttnak írja. Őtet a szülei Olaszországban taníttatták, ahonnan vissajövén lett Patakon franciscanus baráttá 1528-ban. Ismeretségben lévén ő Azary, Sziklósy, és más Zemplén vármegyei tehetősebb uraknak akkor tájban Wittembergából hazajött fiaiakkal, csakhamar odahagyta ő a klastromot, és elvette Banóczy Istvánnak szép fiatal özvegyét, s így szólott Kopácsi István confrateréhez: „Sequere Kopácsi!"™, melyet az cselekedett is. Sztáray Mihállyal a megtisztított keresztyén vallásra elsőben is Perényi Pétert (nyerték meg), aki is ezeket azután is mind udvari papjait maga mellett tartotta, kivált Sztárayt mind szép tudományáért, mind az éneklésben, muzsikában való gyakorlottságáért, mind csinos magaviseléséért különösen kedvellette, és mind fogságáig, mely történt 1542-ben magával hordozta. Ekkor lett ő elsőben laskói pappá Baranya vármegyében, ahol ő hét esztendők elforgása alatt 120 ekklésiát reformált. Itten a katholikus papok és barátok pénzen fogadott gyilkosok által akarták őtet titkon elveszteni, melyet hogy ő megtudott, így adta értésekre: Egy éjszaka kinyitván a háza ajtaját egy rúdra kötött tököt kidugott az ajtón, melyet az ő utánna leselkedők az ő kopasz fejének gondolván azonnal széllyel ütöttek, ő pedig becsapván az ajtót így szólott: „Tudtam rossz emberek utánam való leselkedésteket". Ettől fogva mindég számos strázsákat rendeltek az ekklésiák az ő őrzésére. Mindazáltal nem látván itt bátorságosnak tovább maradását, eljött onnan Gyulára 1549-ben, amint ezt Patay Sámuelnek beszélt el Laskai János, akinek az attya volt successora Sztáray Mihálynak a laskói papságban. Itt lakott mintegy 3 esztendeig a Patólcsy Ferenc idejében, de itt is látván a kegyetlen Mártinúzi üldözéseit, s az elhatalmaskodó töröknek pusztításait, — minekutána Petrovics Péter is aki védangyala volt Mártinúzi ellen e részen a reformátusoknak, innen elköltözött. Tömösvárról pedig az ő jó barátja Szegedi kiűzetett, ő is elment Debrecenbe 1551 táján, aholott is az elsőbb református papok közzé számláltatik Ember Pál által. De ott kevés ideig lakott, mert 1553-ban már Tolnára ment, és hogy még 1557-ben ott lakott, azt feljegyzettek az akkori írók, és ő itt laktában a baranyai résznek püspöke volt, Szegedi Istvánt is ő szentelte fel. De hogy azután hova lett, mikor hólt meg, hol nyugosznak áldott porai? nem tudhatni. Sok szép énekei maradtak a régi Énekes Könyvben, melyeknek vers fejeiből az ő neve kijön. Ötödször felmaradt áldott emlékezete e mi vidékünknek elsőbb reformáta tanítói között: Szegedi Kis Istvánnak is, ki is született Szegeden 1505-ben a kunok nemzetéből. Tanult legelsőben a Lippai oskolában, azután pedig Gyulán, ahol annyira ment a tudományokban, hogy már 16 esztendős korában a kisebb gyermekek tanítása rábízatott. Elhalván szülei, több helyeken tanítván annyi pénzt szerzett, hogy kimehetett 1540-ben Krakkóba tanulni. Ott a szükséges tudományoknak tanulása mellett, a muzsikában, a festésben, és a poesisben is szép előmenetelt tett, mint ez a ráczkevi ekklésia protocollumában fel van jegyezve. Onnan ment Wittem-