Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - I. KÖTET

csak esze mutogatására, vagy a mások gáncsolására s megzavarására hordja fel, alkalmatlan unalmas tagja az, az igazgató egyesületeknek, szinte úgy, mint a mások állítását hízelegve pártoló. Próbáljunk meg hát mindeneket, és ami jó azt tartsuk meg. Csak hogy az igazságot is mindenkor, a szeretetnek és ártatlanságnak ruháiban állítsuk elő. — így lehet reménylenünk, hogy gyűléseink békességesek hasznosak, és örvendetesek leéndenek. Már én igen olyan forma állapotban képzelem magamat, mint az az útas, ki sok üggyel bajjal közel jutott hazájához, de már napja lemenő félben van: összeszedi azért lankadt erejét, hogy céljára juthasson, minek előtte a setétség bekövetkezne. Felszólítom tehát vélem egy célra törekedő tiszttársaimat, siessünk cselekedni az Isten anyaszentegyháza reánk bízott részének javára, ami jó, hasznos, és illendő, míg el nem jön reánk a halál éjszakája, amikor többé nem munkálódhatunk, jutalmunkat keresvén az Istennel és lelkünk esméretének helybehagyásában, a jótéteményekből származó örömben, és annak szívet emelő érzésében, hogy nem éltünk hiába, s érdemtelenül nem részesültünk a társaság javaiban. Bíztat az a reménység, hogy mind a most élők, mind az utánunk következők között találkozni fognak olyan rokon lelkek, kik az itteni előadásimat figyelemre és követésre méltóknak fogják ítélni. Melyeket bérekesztek azon szíves óhajtásommal, hogy consistoriumunk tagjainak becses életeket, tartsa meg a mindenek Attya még sok időkig, Egyházi Vidékünknek javára, s adjon mind akaratot, mind tehetséget szent hivatalok szerént való kötelességeiknek teljesítésére, hogy elmúlások után is áldott légyen emlékezetek, s ne szégyenüljenek meg az Úr előtt az ő eljövetelekor. írtam Szentesen, 1836. augusztus 20-dikán Kis BÁLINT prédikátor és segédesperes