Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis Bálintönéletrajza

Nem maradt mindazáltal ez a cselekedet következmény nélkül, mert ugyanezek közül némelyek a következett 1815-ben bor, búza, pénz lévén bőven, melyek mind a jó, mind a rossz tulajdonságok kimutatásának ösztönei, vérszemet vettek s az elöljárók ellen támadtak, azokat urbáriális joguk szerint hivatalukból kihányták; nevezetesen Balog Istvánt, még a kurátorságban sem hagyták meg; azután az uraság és a vármegye tisztjei ellen támadtak, de vele csak azt nyerték, hogy a várost gyalázatba hozták, a terhet rajta még inkább megszaporították, a főbbek közülük sok tömlöcözést, üldöztetést szenvedtek, akik tehetősek voltak: elszegényedtek. így szokta az árvíz elborítani azoknak föl j-t, akik bátorságban gondolván magukat lenni, nem igyekeznek azt idejekorán meggátolni. A gyulladás így terjed egyik házról a másikra. Tudom, hogy valamint a testnek, úgy életünk történetének is vannak sok elfedezni való részei és hogy a helyénvaló titkolódzás, mint olyan, szükséges, mint az igazságnak alkalmas időben való kinyilatkoztatása. Jónak láttam mindazáltal ezt, az életem világosabb részét árnyékoló kedvetlen történetet is feljegyezni, a következendőknek tanulságára: hogy a mások előtt való becsületre sokat ne építsenek, mert változó az emberek hajlandósága, arra fordul, amerre a szél viszi, aki ma mások kedvéért megdicsér, holnap a mások kedvéért meggyaláz; de azért, ha minden jó igyekezet mellett ér is kedvetlenség, nem kell elkedvetlenedni s a jóban megrestülni, tudván, hogy a változandóság a halandók sorsa. Másrészről azoknak, akik másoknál valamicskével feljebb állanak, intésükre: hogy ne bízzák el magukat, hogy az ő jelenvaló hatalmuk, tekintélyük eltakarja cselekedeteiknek dísztelen formáját, — mert az idő mindent megemészt, porunk felett megállván a tőlünk semmit sem tartó maradék, kedvezés nélkül kimondja az ítéletét, emlékezetünknek becsületére vagy gyalázatára. Nem kell hát nekik indulatból egy lépést is tenni és a gyulladást, bárha távol van is házuktól, addig kell igyekezni eloltani, míg erőt nem vesz. Már hanyatlik éltem napja; mik érhetnek még addig míg az éjszaka reám következik, az Isten tudja. Amíg lehet, azokat is fel fogom jegyezni, ami pedig tőlem nem telhetik, bízom azt az utánunk következők hűségére.