Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)
KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet
Tizedik rész AZ EKKLÉSIÁVAL ÖSSZEKÖTTETÉSBEN VOLT HATÓSÁGI SZEMÉLYEK Szelíd lelkű I. Ferenc királyunk követvén nevelő bátyjának, az áldott emlékezetű II. Józsefnek, és megvilágosodott lelkű embereket szerető jó atyjának, II. Lipótnak dicséretes példáját, — az üldözést és pusztítást óhajtóknak vakbuzgóságból származó rossz szándékukat megzabolázta, és ha szeretetet nem parancsolhatott s ha nem önthetett is a különböző felekezetekből való vallásúaknak szívébe, de parancsolta, hogy egymást ne sértegessék, ne háborgassák, hanem tűrjék el. Ez volt az oka, hogy a régibb időbeli üldözések erre az időre ki nem terjedhettek. — Mi mindenkor arra serkentjük hallgatóinkat, hogy amint egymást, úgy a különböző vallásúakat is, mint atyafiakat szeressék, és amennyire csak lehet azokkal békességben éljenek mennyei tanítónknak amaz intése szerint: „Ebből ismerje meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy egymást szeressétek." Nem is cselekedtek a mieink tudva, készakarva semmi olyat, ami a más valláson levőket megsértette volna, vagy gyűlölködésre indíthatott volna. A római katolikusok részéről is az előkelőbbek, kik ha rossz indulatúak lettek volna, sok alkalmatlanságot okozhattak volna, — nagy részint jóakaróink voltak. Plébánosa volt a katholikus egyháznak tiszt. Sáfrán Mihály, aki istenfélő, békességet szerető, jámbor ember volt. A maga vallásához hűséges volt; de a mi hitünk sorsosai iránt is jó indulattal viseltetett. Számos esztendőkig éltem vele együtt ebben a városban, de soha egy szóval sem bántott meg. Úgy nézte egyházunk tagjait, mintha az ő nyájából valók lettek volna s mintha ő nem is abból a felekezetből való lett volna, amelyik hajdan megfosztott templomunktól és sok méltatlansággal illetett bennünket. Nem hagyta ő helyben az alább említendő Korniss káplánt, beszédeit, melyeket az ő előre való tudta nélkül Űrnapján, a piacon ellenünk mondott. Ezután Űrnapján mindig maga prédikált, egész mérséklettel. Ő öntetté a katolikusok nagy harangját és azt Mihálynak keresztelte. A Szántó-halom tetején [a mai Kálvária temető dombja] ő állíttatta fel a kőkeresztet, a mellette levő szent képekkel együtt, melyek alá nem sokkal azután maga is eltemettetett, megtiszteltetve a mieinktől is. Nyugodjon békességben az áldott jóemlékezetű, jó ember! Tiszt. Flakovits János következett utána, egy szép társalkodású, értelmes, ifjú ember. Ő is hozzánk barátságos indulattal viseltetett és nyilván semmi törvény-