Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

ben az ispotály számára. A pénzt nyakukból függő záros bádogperselybe tetetik a jóltevőkkel, az egyéb alamizsnát két fél iszákjukba tetetik. Az összegyűlt jótéteményt átadják az ispoltály gondviselőjének, aki a pénzt kétfelé olvassa, felét odaadja annak, aki koldulta, felét feljegyezvén naplójába, az ispotály szükségére elteszi. Ebből fizeti a nyomorultakon segítő asszonyokat, ebből ad a koldusoknak hetenként egynéhány krajcárt, ebből vesz az ispotály számára tűzrevaló fát, szalmát, töreket, ebből temetteti el a meghaltakat. Az eleséget: kenyeret, szalonnát, lisztet tojást kiosztja a koldusok közt, úgyszintén azt is, ha valaki az ő számukra kenyeret, ételt, bort, húst, vagy gyümölcsöt küld. Ezekről minden esztendőben számol a presbitériumnak. Ezek mellett vigyáz a gondviselő arra is, hogy a koldusok feddhetetlenül éljenek, ne veszekedjenek, amire nagyon hajlandók: — ne lopjanak s egymást meg ne csalják. Ha hibázik valamelyik, azt megdorgálja, ha pedig valamelyik valami nagyobb hibába esik, az az ekklésia gondnokának bejelenti, aki azt érdeme szerint megfenyítteti. — A koldusoknak pedig kötelességük az ekklésia gondviselője iránt mint atyjuk iránt tisztelettel és engedelmességgel viseltetni. A szófogadatlan s erkölcstelen az ispotályból kitiltatik. Fizet ezért az ekklésia az ispotály gondviselőjének búzát s árpát a kialkudott mérték szerint. — Mióta ez a rendelés áll, soha a koldusok szükséget nem láttak, noha egyszerre 15—20 is lakik az ispotályban. Sok gyámoltalan, kiket a gondnokság érdemesnek ítél a befogadásra, — talál itt nyugodalmat és táplálást.