Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

Hyen módon hát 1808-ban július 6-án tételődvén le ezen új templomnak a fundamentoma, 18 esztendőkig tartott költségek és fáradozások után az ekklésia tagjainak elkészült ez. Hála légyen Istennek, aki bennünket erre segített! Az évek szerint közölt költségkimutatás összesítése szerint az új templom került egyszázezer kettőszázhetven bankó- és váltóforintba és 40 krajcárba, mely összeg a papírpénznek különböző időben való értéke szerint ért huszonkilencezer- kilencszázhetvennégy ezüst forintot és 58 krajcárt. Ez a költség bejött részint az önként való kegyes adományokból, ami 2790.50 Frt volt; — részint a „reparciális" pénzből, ami 29 413.58 Frt volt; a többi része pedig az eklezsiai rendes adóból. Soha ekklésiánkon kívül levő az egy görög kereskedő Kalló Krisztiánon kívül senki nem segített; a méltóságos uraságnak is csak az a kegyessége volt hozzánk, hogy fizetés nélkül megengedte, hogy a közönséges Nyomáson [határrész] téglát templomunk építésére égethessünk. Volt ugyan néha kölcsönpénzre szükségünk, de ez is mindenkor kitelt ekklésiánk tagjaitól, amit kevés idő múlva azok szokott kamatjával visszaadtunk. Úgyhogy erről a templomról méltán lehet mondani, hogy ezt a szentesi református ekklésia tagjai Isten segítségével tulajdon költségük és munkájuk által készítették. A régi torony mellé rakódván az új templom és azzal összeköttetvén, tőle úgyszólván elnyeletett; [a torony falának felső párkánya, mely most a harangoknál levő nagy ablakok alatt van]. Láttuk mi ennek dísztelen voltát, a jövő-menő idegenek is sokszor gúnyoltak érte, de jobbnak láttuk előbb a templomot elvégezni, s úgy fogni a torony feljebb emeléséhez. 1823-ban tehát Lakos Mihály kurátor által elkezdődtek a nehéz készülődések. Először is állásnak való fenyőszálakat vett és 84 000 téglát égettetett, mely téglákból 18 000 a templom padlására, az oszlopok emelésére, 66 000 pedig a torony emelésére fordíttatott. 1824-ben Kovács János kőműves mester és Szálai János ácsmester mindketten körösi református lakosok és jóhírű emberek, kértünkre készített tervrajzukat mind a torony kőrakása feljebb vitelére, mind a torony tetejére nézve bemutatták; de ezek közül kivált a tető formája nekünk nem tetszett, mivel ez valami régi módi, sok gombbal felcifrázott, s szinte 14 öl magasságra emelkedő tető lett volna, és felette sokba kerülő. Meglévén tehát már akkor nálunk a debreceni új toronynak rajz-professzor Beregszászi Pál által készített rajzolatja, eleibe adtuk Kovács Jánosnak, hogy eszerint készítsen a mi templomunkhoz illő toronyrajzot, úgyhogy a felső félkerekségű párkányon fölül légyen az őrszoba (strázsa-ház) a körülötte levő rostélyzattal. Ő a rajzot elkészítette, és azután kevés változtatással a kőrakást véghez is vitte. Elvégezvén ugyanis 1825-ben szeptemberre a templom összekötésének munkáját, helybeli ácsmesterek: Somogyi Péter és Nemes Ferenc a régi torony tetejét egész ügyességgel lebontotta. Mihelyt ez megtörtént, hozzáfogtak a kőművesek az állás készítéséhez, és azután a torony