Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

combja eltört. Török József fara nagyon megütődött. Aradi Demeter a mellén is, fején is megsérült. Kotymán Ferenc látván a veszedelmet, a falhoz ugrott, és a fal mellett esett le minden sérelem nélkül. Ezen sérüléseket előbb Sas József orvosnak adta át az ekklésia gyógyítani, de semmire sem mehetett; azután Szabó Panni orvosló asszonynak adattak át és ő meggyógyította őket. A Horváth combjának összetört csontjait (egy eltört gerenda véggel esett rá) mind kiszedte, és ez a csont nélkül való comb úgy megerősödött, hogy kevés biccentéssel járhat, munkálkodhatik; lehet, hogy a természet új csontot formált benne. Szépe Pál egy keveset sántít; a többiek meggyógyultak. Költött ezeknek gyógyítására az ekklésia 328 Frt 9 krajcárt. Mindeniknek elengedődött a maga személyére nézve egész életére az ekklésia adója. Ezen romlásnak oka egyrészről az volt, hogy a kőműves mester nem vizsgálta meg jól az állásnak való fákat, másrészről tapasztalatlansága és vakmerősége, hogy biztatta a félve induló emelőket. Ebben az esztendőben a templom egyik frontja bevakolódott s meszelődött, és rá a terméskő fedelek felrakódtak, a torony is bemeszteltetett. Az alsó karzatbeli padokat készítette Somogyi Péter és Nemes Ferenc, ilyen alku alapján: az ülő padoknak sukkját gyalulva 4 krajcárért, az alsó gerendák sukkját 2 kr-ért, a vastag gerendák ölenként 40 krajcárért. Ezért össze is állították. Június 20-án délután 3 óra tájban napnyugat felől nagy szélvésszel jött egy zöldeskék fellegből szörnyű jégeső. A jég az északi és nyugati templomablakokat mind összetörte, s a templom végén a cementet kilyuggatta. A szél pedig a fedél alá szolgáló kerek lyukon bemenvén a déli oldalon a fiók-szarufákon volt zsindelyezést, melyek csak egy lécszeggel voltak leszegezve, — levetette. A szőlőben 70 gazda szőlejét egészen elseprette; a jég galambtojásnyi nagyságú volt: oly lármát csinált, hogy a templom tetejének levetését nem hallottuk meg. Ezeknek javítása és a fiókszarufáknak vaskapcsokkal összefoglalása sokba került az ekklésiának. Ez a sok költséggel, bajjal, munkával készült épület, fájdalom, bátorságos alkotás nem volt, mert 2 esztendő múlva már kezdett repedezni. A bolthajtásokat tartó abroncsbolthajtások (gurtelek) 1—3 helyen is megtörtek, a köztük levő hólyagbolthajtások megrepedeztek. A fal, kivált a déli oldalon, minden ablaknál földig repedt. A falat körül mérették Somogyi Péterrel s úgy találták, hogy a teteje 1, néhol pedig 2—3 collal is kijjebb ment a függőlegestől — az előbb feljebb már közölt okok miatt. Kénytelenek voltunk a gerendákat hosszú vaskapcsokkal megerősíteni s összefoglalni. A kőmíves mester látván a sok kárt, csak azzal elégített ki bennünket, hogy majd megállapodik az épület, akkor a repedéseket ha mésszel beöntjük, nem lesz semmi baj. De mi ebben nem nyugodtunk meg, hanem Gyöngyösről elhozattuk Raber Károly kőműves mestert, aki akkor a debreceni templomot építette, hogy nézze meg templomunkat és adjon tanácsot, mit tegyünk vele. Ő adott is jó tanácsot 100 Frt fizetése ellenében, de még 1816-ban megpróbáltuk, hogy ha a repedések becsináltatnak, vájjon megáll-é az épület, és minthogy