Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

és sok bokros pántlikákkal volt felbodrozva. Ezen időszakasz vége felé kezdték az asszonyok a fehér főkötőt is viselni, mely legokosabb módi is volna, de azelőtt csak feketét viseltek, nyáron nagy keszkenőt hordoztak nyakukban, melynek hátulsó sarka majd a földet érte. — A wukli, a smirli, a wikler, a nettzelni, strikkelni, spittzelni, a cukkerpakkelni, a torta stb. mind olyan dolgok, melyek a bankó szaporodásának, a nagyobb városok módja hiába való követésének, még magyar nevet nem is nyert szüleményei, — de amelyek már eddig is sok konyhán kezdik kisebbíteni a tüzet és a „tsikotót" [?] rövidíteni. IV. szakasz Az ekklésia tagjainak házairól, házi-eszközeiről A házak ezen időszakaszban vályogból rakódtak, tetejük náddal, vagy gyékénynyel volt felverve csinosan; zsindely kevés volt, cseréppel pedig az 1820. esztendő előtt csak Erdélyi Mihályé. Szalmával fedett egy sem volt. — Szélessége a háznak 2.5 vagy 3 öl, hosszúsága a nagyobb szobának 3—4 öl, magassága 8—9 lábnyi. Az ablakoknak a régi épületeken széle-hossza két-két arasz, melyet kinyitni nem lehetett, hanem volt rajta egy úgynevezett „ablakfia", melyet fel lehetett taszítani. Ajtaja alacsony, ritkán magasabb 5 lábnál, lehajolva lehetett bemenni. A kémények fából voltak, sárral megtapasztva. Az udvarok vályoggal, vagy deszkával voltak bekerítve, s a házak az udvar közepire távol az utcától voltak építve, az istállók és sertésólak voltak az utcára háttal építve, melyekből a trágyát az utcára hányták; — Majd mindenik ház előtt volt egy kis színecske építve két faoszlopra, náddal vagy később zsindellyel befedve; a tehetősebb gazdáknak a háza végéhez volt toldva egy kis szobácska. Ilyenek voltak a házak a múlt század végén és a mostaninak elején. De már az 1810. esztendőtől fogva épült házak csinosabbak és jobb módúak voltak, aminek előmozdítói voltak akkortájban ide került Német Ferenc és egy makrancos tót kőmíves, Simon nevezetű. Már ezek a házakat az utcára építették, tisztességes nagyságú, nyitható ablakokra, egy öl magasságú ajtókra. A házak alá pincét raktak, a kéményeket s kapufeleket kőből rakták. Ekkor kezdettek már házi kerteket készíttetni rostélyos kerítésre, melyekben nemcsak virágokat, hanem konyhai szükséges plántákat is neveltek. Házi eszközeik voltak a közönségesebb sorsúaknak: 2—3 ágy, egy láda, egy asztal, a ház végin és elején levő ablakok közt levő sarokban, körül a fal felől padok voltak, oly magasak, hogy azokról a rajtuk ülőknek lába nem érhette a földet. — Voltak két-három fenyőfa karszékek is. Ezenkívül az ágyak előtt hosszú karosszék, melyre fel volt írva a neve, kié és mikor készült, ilyenformán: Füsüs János uramé anno 1763-ik esztendőben. Ezen kívül voltak ráfestve embernem-