Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - IV. KÖTET

VALLÁSSZABADSÁG Az őutána következett II. Leopold császár volt az evangelicusoknak az az örök emlékezetre méltó legnagyobb jóltevőjök, aki a tiszta keresztyén vallást követőknek, a bécsi békesságkötés szerént törvényes szabad gyakorlást engedett, és nem tolerantanak, hanem recepta vallásnak tartotta lenni, magát annak legfőbb inspectorának nevezvén, és mind a két renden lévő vallástételű evangelica ekklésiák fejének. És ha ő kimondhatatlan fájdalmára minden jóknak el nem múlt el nem oltatott volna, legtöbb jót lehetett volna ezen megvilágosodott Jelkű és virtusok barátjától várni a reformátusoknak. így nyerték vissza II. Leopold császár által azt a vallásbeli szabadságot az evangélicusok, melyért oly sok ezerek elvesztették életeket, oly sok üldöztetéseket, gyalázatukat, rabságot és kínokat kiállottak, az 1608. esztendőben kötött bécsi békességtől fogva, 183 esztendők lefolyása alatt, melyet attya nyomdokait követő szelíd lelkű fia II. Ferenc császár szerencsés uralkodása mind e napig megtartott, és a megtámadásoktól kegyesen oltalmazott. Hogy a római catholicus clerus szívéből a felebaráti szíves szeretet, és a békességre való hajlandóság mind e napig sem vethette ki egészen a protestánsok sértegetésére, s legázolásokra törekedő akaratot, ezen három áldott emlékezetű fejedelmeknek idejekben is sokképpen kimutatta. Ennek példáját lehet látni a vásárhelyi és szentesi reformátusoknak kiadott azon parancsolatjából a vármegyének és consiliumnak, hogy a kathólikusok ünnepein harangozzanak, mely azon az okon kívántatott, hogy egy vásárhelyi ember a kathólikusok ünnepén dolgozott valamit a városban, azért citáltatott ki amikor azzal mentette magát, hogy nem tudta az ünnepet, mert a templomban nem volt, tehát az végeztetett, hogy a vásárhelyiek harangszóval jelentsék ki a katholikus ünnepeiket. Azután pedig parancsolódott ez a szentesieknek is, hiába folyamodtak nem mehettek semmire, míg végre gróf Teleki Sámuel lévén a comissarius, néki panaszt tettek, ő bejelentette József császárnak, ki is meghagyta hogy: Omnes vexae tandem in negotio religionis cessen.

138 — Ehhez hasonló volt a consiliumnak az a parancsolatja, hogy a református papok fiscalis actio fenyegetése alatt meg ne engedjék egy kathólikusnak is, hogy a reformátusok templomába menjen. A főtiszteletű superintendentia visszaírt, hogy ennek teljesítése lehetetlen, mind azért, hogy a prédikátornak a templomban dolga lévén, nem figyel-