Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - IV. KÖTET

EMLÉKEZETES ESEMÉNYEK 1735-ben áprilisban és májusban volt e mi vidékünkben a pécskai rácok kapitánya Péro vagy Szegedinecs Péter által okoztatott támadás. Társai voltak nemes vértesi Mihály szentandrási bíró, aki főstrásamesternek tituláltatott, Sebestyén János lovasok kapitánya, Pap Gáspár gyalogsereg kapitánya, Matula Pál és Tóth János írástudók, és Péró furirjai. Ezek a népet a mi vidékünkben fellázították azzal, hogy ők a Rodostóban 1735. április 5-én megholt Rákóczi Ferenc életben maradt fiának Józsefnek, kit a török császár erdélyi fejedelemnek, későbben azaz 1736-ban ki is nevezett vala, részére gyűjtenek sereget. Az országot a portió adástól felszabadítják. Biztatták a népet hogy Péro kapitány a rácsággal segítségekre jön. Meg volt parancsolva, hogy a rácokat és magyar parasztokat ne bántsák, hanem a nemeseket, németeket, kereskedőket, örményeket pusztítsák, nevezték a vélek tartókat kurucoknak. Kiütött ez a zenebona elsőben Túron és Szentandráson Vértesi Mihály vezérsége alatt, a Gödény halmot tévén összegyűlés főpontjává. Április 27. napján indultak Békésnek s Gyulának. Köröstarcsánál a szolnoki polgári katonák megtámadták, de a kurucok őket széjjel verték. 4-et levágván közülük, Békés alá mentek 5 zászlóalja támadókkal. A Békésen ekkortájban verbuvált Károlyi regementjebeli katonák, kiknek se fegyverek, se gyakorlottságok nem volt be nem várták, hanem ezek mennek Gyulára, onnan pedig másnap Aradra, Gyulát Sebestyén János a viceispántól Klosz Mátyástól felkéri, ezt a levelet küldvén hozzá: „Ajánljuk kész szolgálatunkat kegyelmednek nemzetes viceispán Uram! Nemzetes viceispán Uram! Mint kegyelmes Urunk Ő Felségének igaz renden lévő vitézei, írunk Ő Felsége parancsolatja szerént a sok özvegyeknek, árváknak, édes nemzetünknek, és Isten dicsőségére úgy nemes vallásunknak megmaradására. Készen vagyunk édes hazánk mellett vért ontani, melyre nézve Kegyelmednek adjuk tudtára, hogy mi Felséges Urunknak hűséggel való vitézei, kívánjuk a várnak feladását, ha mi kérjük azzal tartozunk úgy tudtára adni, hogy minden veszedelem nélkül kigyelmetek megszabadulhassanak. Ha peniglen nem adják fel, t. i. a várat, jűvén elibe, ami rajtok esik magoknak tulajdoníttsák, hogy peniglen azt gondolnák, hogy valami kárt tennének, semminemű kárral nem illettetnek, miről is hitünk igaz erejét megmutatni, úgy kezünkkel is megerősített levelünket