Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - III. KÖTET

fekete, vagy pedig veres. Ezt a főkötőjökre tűzték, és hátul a földig leeresztették. Ennek sem kellett felette szélesen kiterjeszkedettnek lenni Csizma vagy papucs, piros, sárga, vagy fekete bőrből, ezt magos sarkút nem szabad volt viselni. Frontale=píntli, fekete bársonyból készült, a széle csipkés, ezzel a homlokokat fedték bé a szemöldökig, az orrokon is egy íznyire lecsüngött. Praecinctorum=e\őkötő, ennek sem szabad volt selyemből lenni. Cingulum=öv. Ez szőr vagy selyem sinárból olyan formán volt kötve mint a háló, fehér, veres vagy sárga színű, a két sarkán bojtos gomb volt. Ezt a derekokra kötvén bal felől lecsüngött a bojtja. Ezen övek mellé akasztották cifra hüvelyben a késeket, villájokat és acéljokat. Nagyon szélesen ezt sem szabad volt kötni. E helyett későbben módiba jött a váll, vagy szoros lajbli, mely elől fűződött össze zsinórral. Armilla=ezüst vagy arany perec. Ezt a karjokon szokták viselni. Ez is eltiltódott, valamint a sok aranygyűrű is. Monilia baccata =gyönggyel vagy klárissal kirakott ezüst- vagy aranylánc, melyet a nyakokon hordoztak. Stóla = szoknya: ez jóféle posztóból készült, alól három-négy sor veres bársonypántlika volt rávarrva, és aranycsipke vagy rojt volt a legaljára varrva, ezt sem volt szabad nagyon vesztegetve kirojtozni, sem pedig a hátulsó részét a szoknyának nem volt szabad olyan hosszan hagyni, hogy az a földön utánok húzódjon, és mint egy farka (syrma) légyen.