Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - III. KÖTET

téridőben kiadott superintendentialis constituióban meg van tiltva, hogy a hosszú mente alól is prémes legyen, mint haszontalan vesztegetés. Nyáron a mente helyett közönséges istentiszteletre palástot hordoztak: tógát. Ez igen olyan forma volt mint a mente, csakhogy prém helyett valami matériából volt a hajtókája. Ez 1600 táján olyan forma szabású volt, mintha a mostani magyar szűrnek csak egy tenyérnyi szélességű volna a galléra, az ujjának pedig csak a fele volna meg, az is felül ki volna hasítva, és úgy összegombolva. Készítődött angliai fekete posztóból, egész életében megérte eggyel a pap. 1700 táján már nem volt ujja a palástnak, hanem olyan forma volt, mint egy magyar köpönyeg, némelyiknek a galléra kerek, némelyiké szegletes, némelyiké kikanyargatott, csipkés, készült vagy szőr matériából, vagy pedig selyemből. 1750-től fogva lett közönségessé az a szokás, hogy az académiákról visszatért ifjú candidatusok egészen német ruhában jöttek haza, t. i.: három szegletes kalapban, nagy parókában, bajusz és szakáll nélkül, a melleken nagy kiálló fodor mancsét, a dolmány helyett hátravágó elől csak egy-két gombbal begombolható, de azért egyik eleje végig volt rakva nagy gombokkal, a másik pedig gombházakkal volt egész végig varrva, két oldalról fedeles két jó nagy zseb, az ujja könyökig bő, melyből a fodros ingujj kihagyódott. 1762. esztendei constitutio ezt is megtiltotta, ilyen szókkal: „Senkinek meg ne engedjék a seniorok hogy fodros inget viseljen, azt másutt sem viselik a prédikátorok, a legifjabbak sem." Térdig érő német gombos bugyogó, a lábok szárán fekete vagy fehér strimfli, lábok fején pedig cipő, a tetején lévő nagy rézcsattal vagy ezüsttel. Akik ezt restelltek viselni lefordított szárú német csizmába jöttek haza. Találkoztak olyanok is, akik academiákon egynéhány mázsa könyvet szereztek (mert Hollandiában voltak olyan fundatiók, hogy a pénzbeli beneficuim mellett, egy vagy két mázsa könyvvel is megsegítették a magyarországi református tanulókat). Mikor hazaértek a német ruhában egykét esztendei kinn lakásuk után, úgy mutatták magokat, mintha magyar édes anyai nyelveket elfelejtették volna, németesen ejtették beszédjeket, de már 1800. esztendő óta ilyen feledékenyek nem igen találtattak. A német ruhában való járás, az 1762. esztendei superintendentialis constitutióban eltiltatott, azért, mert nem mindentől telhetik, hogy abban járhasson, mesterembert sem kap aki azt elkészítse, és többnyire csak magok mutogatásokra vagyon ez a prédikátoroknak. Innen esik meg, hogy sokan fele német fele magyar ruhában járnak, cudarul és rongyosan, mely farsangosokat illet, s botránkozásul vagyon. Meghagyódott, hogy minden pap hosszú magyar dolmányban vagy mentében járjon, azonfelül, mikor prédikál aki academiákon nem volt is, fekete palástot vegyen, és úgy ékesítse meg a szentszolgálatot.