Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - III. KÖTET

HÁZASSÁGKÖTÉS A lelkipásztorok kötelessége volt a házasságra menőknek törvényes összeadások, mely így ment végbe: Ha valamely nőtelen vagy özvegy személy jövendőbeli házastársának megkedvellett valamely leányt vagy özvegyasszonyt akiknek volt szüleiknek megegyezésekkel megkérették azt násznagyok által, ki asszonyszemély nem lehetett a herczegszőlősi synodus 34. articulusa szerént. A leányos rész kéthárom napot kért a gondolkodásra, mely eltelvén megizenték ha elmegy-é a leány vagy nem? ha elment, kézfogó adódott a leányos háznál, amikor jegyet váltottak, a legény egynéhány forintot, a leány egy-két keszkenőt adván. Ez meglévén, háromszori publicalásra bejelentődtek a prédikátornál, ki is megtudakozván, ha a törvényes időt elérték-é? ha egymást szeretik-é? mely az 1576-ban mely az 1576-ban Herczegszőlősön tartott synodus 34. articulusa szerént a leányra nézve 14, a legényre pedig 16 esztendőnek eltelése volt határozva, a házasságra menők közt nem volt-é erőltetés valamelyik részről, nincs-é közöttük atyafiság? annak utána beírta a publicalásra. Eltelvén a háromszori publicálás, az esketés előtt való nap, mely rendszerént szerdán reggeli templom után szokott megesni — és így kedden feljöttek a prédikátorhoz a házasulok násznagyaikkal, ott ismét megtudakozta, ha nincs-é valamelyik félnek kedvetlensége a házasság eránt, — a násznagyok nem vettek-é észre valami olyan dolgot, mely az összekelés akadályára lehetne, megkérdeződtek a vallás főbb igazságaiból, intődtek a kegyes békességes házassági életre, másnap osztán megesketődtek: — melynek vége lévén lakadalmaztak, a tehetősebbek két-három napig, száz s több embert is híván össze, a szegényebbek egy ebédet vagy vacsorát adtak. A különböző helységből valók ott esküdtek össze, ahol a menyasszony lakott 1624-ben Váradon tartott synodus rendelése szerént. 1576-ban a herczegszőlősi synodus 31. articulusában rendelődött, hogy vasárnap, hétfőn és szombaton lakadalmazni nem szabad, 1620-ban pedig a váradi synodusban az végeztetett, hogy nagy ünnepek előtt két héttel, utánok pedig egy héttel lakadalmazni nem szabad. A papnak is szabad volt elmenni a lakadalomba, de mihelyt a muzsika, s tánc elkezdődött, el kellett menni, a herczegszőlősi synodus 15. articulusa szerént. Ha táncolt vagy megrészegedett, depositio volt a büntetése ugyanazon synodus 30. articulusa szerént.