Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KORMOS LÁSZLÓ: KIS BÁLINT, A REFORMKORI TUDÓS - A tanulás évei

Éles kritikájából fájdalmasan kicsendül a hajdani diák keserűsége, visszaemlékezése. Az ítélő jegyzőkönyvek szerint 1792-ben háromszor, 1793-ban hatszor, 1794-ben négyszer ítélték el. 1792. május 5-én a könyörgésről való elmaradása miatt 4 napi elzárásra, majd július 7-én és augusztus 25-én ismét büntették. Ez utóbbi esetben 4 napi kenyéren és vízen töltendő elzárást kapott. 1793-ban legnagyobb büntetése november 6-án volt hat napra terjedő elzárással. A magyar nyelv használata miatt többször szigorúan megbüntették. Először megintették, később a diáktársaival folytatott sorozatos magyarul beszélgetése miatt hat napi elzárásra ítélték. A büntetések 1794-ben is folytatódtak. Háromszor állt bírái előtt. Az ellene felhozott vád nagyon hasonlított a Csokonai-per 1794. december 18-án lefolytatott tárgyalásból ismert indokláshoz.

15 A Csokonai elleni vád: „hungarice comparit", a Kis Bálint elleni vád: „hungarice narravit" (magyarul verset írt, magyarul beszélt). Amikor a Csokonai elleni törvényes eljárás 1795. június 6., 20-án zajlott, Kis Bálint már nem volt a kollégiumban, január 22-én Vésztőre távozott rektornak.

16 Mennyiben volt ez összefüggésben a Csokonaiperrel, nem tudjuk. A tények egybeesése, Kis Bálint említett reformjavaslatával szereplő kritikai megjegyzése a „drákói törvényekről" nem tekinthető csupán véletlennek. 1794 telén Csokonai versében rejti el a kollégiumi ítélet keserűségét: „De méltóztassanak megengedni kérem, hogy e tekintetes lármát nem dicsérem. Reménylem az urak többet is találnak, akik nem hajtottak még térdet a Bálnak." CSOKONAI: A tél