Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - II. KÖTET

valamely tévelygő tudománynak megítélésére. Itt hozódtak és erősítődtek meg a canonok. Generális synodusnak nevezett a superintendens vagy püspök által most egy majd más helyre összehívott gyűlése a papoknak. Convenius solennisnék neveztetett az, ahol urak is voltak jelen. Uyen volt a Zolnán Palatínus Thurzó Györgytől összehívott conventus solennis. Az újabb időkben generális conventusnak nevezett mind a 4 superintendentiabéli püspököknek és főcuratoroknak gyűlései. Partialis synodusnak neveztetett a tractualis gyűlés, mely az esperes vagy senior által hívódott össze a tractusbeli bajoknak eligazításokra. — A synodus partialis is vagy a tractualis gyűlés különbözött a congregatiotól, mely semi partialisnak neveztetett, mert amazon minden tractusbeli papok jelen voltak, ezen pedig csak az esperes egy-két assessorral és a helybeli prédikátorok. A nationalis synoduson jelen volt a fejedelem, sőt Bethlen Gábor, mikor érkezett a generális synoduson is megjelent. Ezenkívül jelen voltak a birodalma alatt lévő minden püspökök, seniorok és papok is. A generális synoduson praesesek voltak a püspökök. Assessorok voltak a seniorok vagy praelatusok, és más tractusokból meghívott papok is. Itt censealódtak az ifjú papok, ordináltattak és consecraltattak. Papi diplomát vagy úgynevezett formatát nyertek a papságra. A tractusokból apellált perek megítéltettek, szükségesnek ítélt statútumok hozódtak, melyekhez kellett magokat alkalmaztatni az egész superintendentiabéli papoknak, professzoroknak, rektoroknak, deákoknak. A partialis synoduson praeses volt az esperes, mellé assessorok voltak voxok által választva. Az actak feljegyződtek a tractus nótáriusa által, minden pap köteles volt, hacsak valami nagy baja nem volt, a synoduson megjelenni. Adott az ekklésia nékik kocsit, lovakat az utazásra, ezenkívül útiköltségül két-három forintot. Ezek előtt folytak a válóperek szinte 1728-ig. Itt rendelődtek a tractusbeli ekklésiákba lelkipásztorok, rektorok, tanítók, kántorok. Itt intéződtek el az ekklésiáknak a belsők ellen, és a belső embereknek az ekklésiák ellen való panaszaik. Ezenkívül visitaltak néha a superintendensek, és a papoknak és ekklésiáknak az esperes ellen való nehézségeit elintézték: a papoknak erkölcsök, tanításaik felől tudakozódtak. Az esperesek a tractualis nótáriussal, néha egy-két assessort is magok mellé vévén minden esztendőben egyszer a tractust bejárták. A papokat, tanítókat megtudakozták, ha fizetések kiadódik-é, méltatlanságot nem szenvednek-é hallgatóiktól? az ekklésiai fenyíték gyakoroltatik-é? Megtudakozták, ha nincsenek-é egyenetlen házasok, botránkoztató cégéres bűnbe élők? Könyveik, munkáik megvizsgáltattak. Megvizsgálták az iskolákat. Az ekklésia jövedelme mi módon administráltatik. Templom és az ekklésiai épületek jó állapotban tartatnak-é? Az ekklésia elöljárói is megtudakoztattak, ha a pap és tanítók eljárnak-é