Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - II. KÖTET

AZ EGYHÁZMEGYE TISZTSÉGVISELŐI Az esperesek mellé a régibb időkben választattak proseniorok, vagy viceesperesek, még pedig a nagyobb vidékekben kettő is. Ezekkel együtt határozták meg az esperesek a tractualis gyűléseknek (Partialis Synodusoknak) — melyek minden esztendőben rendszerént háromszor szoktak történni •— idejét és helyét. Mely gyűlésekben elintézték az istentisztelet módját, a hitre tartozó tudományokat, a lelkipásztoroknak és tanítóknak kötelességeit, az ügyes bajos dolgokat eligazították. Minden esztendőben egyszer, s néha kétszer is megvizsgálták az ekklésiákat, s végire jártak, ha a synodus határozásai teljesítődtek-é? a kisebb bajokat elintézték, templomot parochialis házakat, iskolákat megszemlélték, és azoknak jó karban való tartásokra intették az ekklésiák elöljáróit. Megtudakozták, ha a prédikátorok, tanítók eljárnak-é híven kötelességekben. Az ezen hivatalokra magokat ajánló ifjaknak tudományokat s erkölcsöket megvizsgálták, és ha a környülállások szükségessé tették, az iskola rektoroknak a prédikálásra szabadságot adtak. A házassági pereket vagy lecsendesítették, vagy a békélni nem akarókat, s egyezni nem tudókat elválasztották. — Ez a juss a Carolina Resolutio

38 5. pontja szerént elvétetett a tractusoktól és adódott a katholikus püspököknek 1731. április 6-án. Második József császár pedig 1786. március 6-án költ parancsolatja szerént a protestánsok házassági pereiknek megítélését a vármegyéknek adta által. Amikor vagy a törökök vagy a katholikusok akadályoztatások miatt synodust az esperesek nem tarthattak, s nem is visitalhattak, akkor a fő és viceesperesekhez privátim mentek az ekklésiák elöljárói bajaiknak elintéztetésekre, és az ő rendeléseknek engedelmeskedtek. Ha pedig valami synodus eleibe való nagyobb dolog került elő, akkor a főesperes currenst bocsátott, és a viceesperesek és más lelkipásztorok írásban előadták a feltett tárgyra nézve értelmeket, s amiben mindnyájan, vagy nagy részint megegyeztek, azt mint közönséges határozást a főesperes declarálta. Már 1650-ben a Gelei canonjainak kiadásakor voltak a tractusban az esperesek mellett assessorok is, kiknek tudtok és megegyezések nélkül nem lehetett az espereseknek semmi nagyobb fontosságú dologba avatkozni. De ezek mellett minden papnak kötelessége volt a partialis synoduson megjelenni, s az ekklésiák tartoztak papjaiknak kocsit rendelni, s útiköltségül két három forintot adni, amint ez a régi conventiókba fel van jegyezve.