Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
I. A család. Az ifjúság, a közéleti kibontakozás kezdetei
az 1840-es évektől a Bihar megyei Szalárd. 28 A 18. század végén zálogként Somogyi János ugocsai alispán kezelésébe került több száz holdas simándi birtoktestet is Csernovits Péter váltotta vissza. 29 Akadt azonban egy másik birtokügye is, amelyet csupán az érdekesség kedvéért említünk meg. A 18. században — amire korábban utaltunk —jelentős számban vándoroltak ki a szerbek Erdélyből és Magyarországról a cári Oroszországba. A század végén így hagyta el az országot Csernovits Pál sógora, Simion Zoric, hogy II. Katalin (1762—96) szolgálatába lépjen. A cárnő a tábornokot grófi rangra emelte, cári hadsegéddé, majd kozákparancsnokká tette, nagy uradalmat ajándékozva neki. A szerb-orosz tábornok még életében jószágait sógorára, Csernovits Pálra hagyományozta. A királyi tanácsos elsőszülött fiát, Simont (1782—1812) küldte ki, akit nagybátyja katonai pályára neveltetett, s rövidesen gárdakapitánnyá neveztetett ki. Simion Zoric 1805-ben történt elhalálozását követően a hatalmas vagyon Simonra, Csernovits Péter bátyjára szállt. Négy évig (1812—1816) özvegye, Jelena Antonovna Lazarov maradt a vagyon haszonélvezetében, s azt követve — gyermekük nem lévén — Csernovits Péter másik bátyjára, Arzénre (1789—1827) szállt az örökség, aki a cártól engedélyt kapott annak eladására. Még e művelet lebonyolítása előtt, 1827. július 27-én Arzén nőtlenül meghalt, így lépett elő Örökössé testvéröccse, Péter. Lendvai Miklós (1899) szerint az oroszországi birtok végül is azért úszott el, mert Csernovits Péter „későn tette meg a lépéseket az örökség kiadása iránt", így jogai elévültek. 30 A család emlékezete azonban ezt másképp rögzítette: „Oroszországi birtokairól lemondott, a cár kívánságára, mert nem akart ott élni egy fél évet, mire az ottani grófság és még egy birtok visszaszálltak a cárra" (1985). 31 Csernovits Péter nem lehetett rossz gazdája birtokainak, amelyen — irányításával — 12 gazdatiszt dolgozott. Különösen szőlészete (a szólásmondás szerint szőlőiben "aranyporos fürtök teremtek" 32 ) és ménese tette nevét ismertté. Arad megyében, pontosabban Világoson 1828. október 6-án, két évvel Széchenyi „pályafuttatási társaságának" megszervezése után, Bohus János tartotta meg — pesti mintára — az első lóversenyt. Ezen Csernovits Péter lovai is indultak. 33 Ezzel tulajdonképpen — Széchenyi nemes kezdeményezésének támogatása mellett — családja hagyományait is folytatta. Feljegyzések szerint 1770 előtt Csernovits Mihály kísérletezett — nemes mének beszerzésével — a lótenyésztés javításával, de nem ért el kielégítő eredményt. A 18. század utolsó harmadában Csernovits Lázár gróf tartott jelentős ménest Arad vármegyében, az ország híresebb tenyészetei közé viszont csak Csernovits Péter lovai számítottak (az 1830—40-es években). 34 1845. május 14-i bejegyzés Széchenyi István naplójában: „Lóversenyre megyek... 5 futtatást öt magyar nyer meg: Est(erházy) Miklós — Hunyady, Csernovich, Széchenyi és Csapody". 35 A hatalmas birtok ekkor még jól jövedelmezhetett. Kedvenc szavajárása volt, hogyha a fia lapáttal szórná is a pénzt az ablakon, akkor sem volna képes elkölteni azt, amit neki hagy... 36 Idézzük fel, hogy mit is írt 1857-ben Fábián Gábor Csernovits Péterről: „... ősi birtokán tervezgetett, rendezett, bontott, javított és — költött". Költekező életmódja, nagyúri allűrjei (Mácsán külön szobája volt a 2—300 pár
