Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

III. Kísérlet a szerb—magyar megbékélés megteremtésére - 1. Csernovits Péter Újvidéken

lobogók és rózsák".

22 Május 14-én Csernovits, hogy „Újvidék városában a közcsendnek és rendnek fenntartása" csorbát ne szenvedjen, ideiglenes csendbizottmányt nevezett ki, amelyben magyar, szerb és német nemzetiségűek egyaránt helyet kaptak.

23 Másnap újabb küldöttség kereste fel Karlócáról, kérve a királyi biztost, hogy — szerb voltát bizonyítandó — menjen ő is oda át, bocsássa ki a „befogottakat", és a „Statáriumot szüntetné meg".

24 Azzal érveltek, hogy „nemzeti viszonyokról", kérdésekről is lévén szó, és a tanácskozások a jövőben olyan fordulatot is vehetnek, amelyek a statáriummal „egészen ellenkező természetűek leendenek". Csernovits Péter azonban megbízatásához és elveihez ragaszkodva, ismét megtagadta a kérés teljesítését. Olyan tanácskozást — érvelt a kormánybiztos —, amely a törvényekkel ellenkezik, ne tartsanak. Amennyiben viszont az összejövetel törvényes, nem esik rögtönítélő bíróság hatáskörébe. A küldöttek dolgavégezetlenül tértek vissza, s hivatalosan is kihirdették: a nemzetgyűlés nem Újvidéken, hanem Karlócán fog összeülni.

25 „Sem P. Carnojevic királyi biztos, sem a magyar minisztérium hallani sem akart erről a szerb kívánságról, s helyette még keservesebb kínzásokkal keserítették a szerbek életét... A magyarok hibás lépéseikkel kergették bele a szerb népet még olyan dolgokba is, amikre ők eleinte gondolni sem mertek" — emlékezik vissza és vélekedik erről az egyik szerb kortárs.

26 1848. május 17-én Csernovits Péter kormánybiztos egy időre elhagyta Újvidéket, s csak három hét múlva tért oda vissza. Ezalatt Bács és Torontál megyét járta, megfordult Pesten, részt vett a kormány ülésein is (május 27—29.). Május 21-én tisztújításra került sor Újvidéken, amelynek eredménye ellen — a megvesztegetés vádjával — többen is tiltakoztak Csernovitsnál.

27 Május 30-án jelentést kapott arról, hogy Djordje Stratimirovié Újvidéken negyvenezer golyó öntését rendelte meg. Csernovits e munka elvégzését az öntőknek megtiltotta. Újvidékre rendelte a Nagykikindán állomásozó sorkatonaságot, az Óbecsén tartózkodó Zanini zászlóaljat. Mészáros Lázártól pedig azt a tájékoztatást kapta, hogy Újvidék térségébe és a Szerémségbe irányítják a Ferdinánd d'Este ezred 3. zászlóalját, s a Szegeden állomásozó 1. századot; sőt a Hardeg vasasok érkezésére is számítani lehet. Figyelembe véve azt, hogy e katonaság elhelyezése nem kis gondot jelent a környék lakosságának, ezért „...ezen terheknek igazságos fel osztása a Királyi Biztosra bizatik".

28 Ezek a hírek a városban azokat örvendeztették meg, akik a szerb mozgalom erőszakos elfojtásának hívei voltak;

29 ugyanakkor a szerb mozgalom vezetőit nagyobb aktivitásra ösztönözték. Merészségük már-már addig növekedett, hogy mozgósító proklamációkat egyenesen Újvidéken nyomtatták. A június 6-án megérkező kormánybiztos éppen egy ilyen, már sajtó alatt levő kiáltvány nyomtatását tiltotta be.

30 Június 7-én arra a hírre, hogy az előző nap fellázadt sajkások Újvidék ellen vonulnak, asszonyok, gyermekek menekültek Péterváradra (a Pesti Hírlap szerint a kormánybiztos is ezt a megoldást látta jónak), csupán a Ferdinánd d'Este zászlóalj, s a csekély számú, magyar és német legénységű nemzetőrség fogott fegyvert, s várt minden eshetőségre készen. A tanács — a sajkások dinasztiahűségében bízva — sárga-fekete zászlók kitűzésével, s küldöttség menesztésével próbálta a sajkásokat leszerelni. Figyelemre méltó a Pesti Hírlap tudósítójának értesülése: „Ezek úgy irányozták a dolgot, hogy a csaj-