Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 4. A bácsi védvonal megszervezésének körülményei

A belügyminiszter felhívására a környező megyékből, törvényhatóságoktól elindultak a nemzetőrök a kijelölt táborba. 1848. július 2-án, az alispáni jelentés szerint, óbecsén 2591 fő állomásozott; a Ferdinánd d'Este sorgyalogezred egyik zászlóalja — Csernovits Péter utasítására — Temerinből Ófutakra vonult, s ugyancsak Bács megyébe érkezett a császár huszárezred. Ez azonban reguláris hadsereg. A nemzetőrök számát már nehezebb tisztázni, mivel egészen mások a sajtóban közölt, talán szándékosan felnagyított számadatok, mint a levéltári forrásokban találtak; másrészt a váltási idő eltérő volta ugyancsak megnehezíti számuk pontos meghatározását. Júniusban elsősorban a Bács megyei helységek küldték el nemzetőreiket. Szabadka 21-én 300—360 önkéntest indított Zomborcsevics Ferenc polgári parancsnok és Veszelinovics Lázár kapitány vezetésével, hogy Ókéren, Szenttamáson, Novoszelo és Futak községekben teljesítsenek szolgálatot.' „Különösen az iparos osztály lelkesedett a haza ügyéért — olvasható a tanács jegyzőkönyvében —, és a helybeli magyarajkú lakossággal szóval és tettel versenyzett kifejezést adni hazafiságának".

367 Június 19-én Tolna megye állandó bizottsága rendelte el, hogy Bács megye megsegítésére „... 2000 harczra alkalmatos férfiú azonnal álítassék ki, fegyveresztessék és szereltessék fel". Ezt az egységet Perczel Miklós őrnagynak 27-én kellett volna Bajára vezetnie, hogy onnan „... parancs szerint illető helyre vonuljon".

368 A kiindulás időpontjáig ez a sereg 2190 főre nó'tt. A Tolnán gyülekező csapat június 27. helyett csak július 5-én tudott indulni rendeltetési helyére.

369 Csernovits Péter megítélése szerint a magyarok szervezkedése a szerbekben bizalmatlanságot támaszt, s mivel ő reménykedett a kibékülés lehetőségében és eredményességében, igyekezett minden — elképzelését és politikai terveit keresztező — katonai megmozdulást leállítani. Ezért szólította fel Bács megye alispánját — tekintettel arra, hogy „... a kiegyenlítés végéhez közelgett", ennyi kezet a mezei munkától elvonni nem lehet — „... a Megye bizottmány által kiállítani rendelt 20 ezer ember oda haza maradása iránt rendelkezzen". Ezért utasította ugyancsak június 21-én Augusz Antal Tolna megyei alispánt, hogy a kétezer nemzetőr útnak indítását a további értesítésig függessze fel. Ha pedig védvonalra (kordon) szükség volna, annak húzásáról „... rendes katonasággal majd fog a Királyi biztos gondoskodni".

370 Hasonló tárgyú felszólítás ment Rudics Józsefhez, Bács megye főispánjához is.

371 E megye bizottmánya azonban „... a rendező hadügyminiszter levele tudatul vétetvén, éppen az abban foglalt helyeslésnél fogva" Csernovits Péter rendeletének nem teljesítése mellett nyilatkozott; s a szolgabírókat arra szólították fel, hogy a „... megyebeli községeket az ókéri táborba szállítandó nemzetőrök szolgálati kötelességük iránt kötelezzék".

372 A belügyminiszter pedig arra figyelmeztette a kormánybiztost, hogy — miután a „hadi munkálkodások egyességet kívánnak — a katonaság és nemzetőrség feletti rendelkezéstől óvakodjék" (július 22.).

373 Ezek után — úgy ítéljük meg — Csernovits kormánybiztosi megbízatása csupán formalitás maradt. 1848. július második felében vett nagyobb lendületet a nemzetőrök gyülekezése a Bács megyei védvonalnál. Július 18-án mintegy 2500-an érkeztek a Jászkun Kapitányságból,

374 1600 nemzetőr Csongrád megyéből, 2500 a Kun-