Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 4. A bácsi védvonal megszervezésének körülményei

ző feltételek mellett: tíz napig a város gondoskodik költségeikről, ami alatt napi 12 krajcár napidíj és kenyérilleték értendő; a tíz nap után már a kormány által „adandó kitartásban részesüljenek". Korics Gáspár polgármester vezetésével kilenctagú bizottság alakult a toborzás és az önkéntesek felfegyverzése biztosítására.

355 Ez az intézkedés egészítette ki a magisztrátus 18. sz. határozatát (kelt június 14-én), amelyben — Szemere utasításának megfelelően >— a felállítandó tábor anyagi támogatásáról döntöttek.

356 Torontál megye bizottmányi ülése június 18-án Nagybecskereken utasította esküdtjeit, hogy a megye községeit maguk között felosztva — „... a pusztítás veszélyéről értesítve" a lakosokat — Őrök kiállítását szorgalmazzák. Ha a falvak lakói e rendelet végrehajtásától vonakodnának, arra „hatóságilag is kénszerítettni fognak"; Torontál megyének háromezer önkéntest kellett a védvonal céljára felszerelnie. Döntés született arról is, hogy ez a „mozogható Őrsereg" tagjai ha csak a megye határait őrzik, élelmet, ha azon túlra vezényelnék őket, „készpénzbeli fizetést" is kapnak. Napokon belül a konkrét intézkedések egész sora követte egymást: június 24-én felosztották a Tisza torontáli vonalát a falvak között, hogy a folyó partján — Csurog és Földvár térségében — csoportosuló „gyülevész nép s fegyveres zavargók" féken tartását biztosítsák. Parcsetich Hugó főszolgabíró június 27-én jelentette, hogy 491 nemzetőr „... a Tisza partján házsor szám szerint Őrizni kész", s ezek az emberek a „strázsára" ki is álltak. A megyebizottság — „... közömbösséggel nem várhatván be a vad romboló csoport dühöngésük tovább terjedését" — Bács megye példájára egy nagyobb tábor összevonását határozta el Szécsán és Zichyfalva tájékán. A szécsáni tábor parancsnoka Koczó Károly, a zichyfalvaié Karátsony István lenne. A tábori szolgálat — az érintett községek szabad akaratától függően — vagy folytonos, vagy hetenkénti váltással történik. Ennek a tábornak — amennyiben egyáltalán létrejönne — nincs más célja, mint a lázadók pusztításától a fenyegetett megyebeli „vég községeket" védelmezni.

357 A július 3-i bizottmányi határozat megfogalmazói nemcsak a megye magyar (esetleg német) lakóira, hanem a velük évszázadok óta együttélő szerbekre is gondoltak és számítottak, akikkel addig bajt és Örömöt „híven megosztottak", s akiket „... ezennel szinte pártoló segéd kezek nyújtására felhivatván, nyílt karokkal váratnak a táborbai megjelenésre, annál is inkább, mert nem megtámadásra, hanem csupán a megyei határ megőrzése czéloztatik". (A nyugtákból megállapítható, hogy ezt a határozatot Törökbecsén, Frányován, Kumánban és Melencén kihirdették.

358

) Nincs tudomásunk arról, hogy ez a két magyar tábor megalakult volna. Csak annyi adatot találtunk, hogy az említett Koczó Károly 1848. július 14. és augusztus 3. között 3590 forintot vett fel a megyétől a szécsáni tábor részére.

359 Temes megye bizottmánya ugyancsak június 17-én, Temesvárott tartott ülésén tárgyalta meg a belügyminiszter, valamint a hadügyminiszter június 13-án kelt rendeletét. Miután a „bűnös lázadás merénye" Temes megyét, mint a bánsági végvidéknek (a „lázadás gyufészkének") közvetlen szomszédját is fenyegeti, az előírt négyezer fős védcsapatnak kiállítását „hatóságilag" elrendelték. Temes megyében is alakult egy operatív bizottság — Vukovics Sebő vezetésével —, amely a végrehajtás módozatáról és pontosságáról gondoskodott. Ha-