Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 4. A bácsi védvonal megszervezésének körülményei

• mány szerzésének reményében érkeztek Magyarországra, s nem csoda, hogy a román, német és szerb falvak, tanyák lakóival is úgy bántak, akár a magyarokéval. Volt egy másik réteg, a szerbiai értelmiség önkéntesei,

333 akik azzal a szándékkal lépték át a határt, hogy a magyarok, vagy a szerbek magyarbarát részének működését ellensúlyozzák.

334 Nekik aztán felmutathatták a kormánybiztosok a szabadelvű magyar kormány áprilisi törvényeit, benne a szerb jobbágyok felszabadításával, számukra az mit sem jelentett. Ők azok, akik nem ismerték a szerbek és magyarok múltjaként és programként egyaránt létezó' vagy kívánatos békés együttélés gyakorlatát. Ők azok, akiknek jelentős szerepük volt abban, hogy a békülésre és együttműködésre törekvő és hajlandó magyarországi szerb csoportokkal szemben a szerb nemzeti mozgalom olyan nemkívánatos magyarellenes irányt vett, mint amit megfigyelhettünk. A tragédia pedig az, hogy minden igyekezet ellenére mindez véres háborúba torkollott. Radenic szerint a délvidéki szerb mozgalmat támogató fejedelemségi önkénteseknek csak ehhez a harchoz volt erejük. Ahhoz már nem, hogy az osztrák veszélytől is megvédjék a magyarországi testvéreiket.

335 De ez nem is az ő feladatuk lett volna! A magyarországi szerbeknek és magyaroknak maguknak kellett volna a megoldást közösen megtalálniuk — írja Urbán Aladár. De a magyar forradalomnak nem adatott meg az a viszonylagos nyugalom és idő, amely mindehhez szükséges lett volna.

336 Magyar kormánykörökben sem maradhatott visszhang, kellő intézkedés nélkül az, hogy az ország déli részein egy idegen állam polgárai fegyveresen vannak jelen, sőt katonai akciókban vesznek részt. Kiss Ernő ezredes június 29-én Mészáros Lázárnak jelentette, hogy az „illyr lázongók" száma a Szerbiából érkező, felfegyverzett lovas és gyalogos sereggel a perlászi táborban szaporodik. Mészáros — Batthyánynak küldött átiratában — ezt Szerbia részéről „hadüzenet nélküli népjogsértésnek" minősítette, s a szerb fejedelemnél diplomáciai lépéseket sürgetett.

337 A június 26-i minisztertanács felszólította a király személye körüli minisztert: tegyen lépéseket, hogy a szerb kormány részéről minden ilyen ellenséges lépést eltiltsanak; jelöljön ki olyan alkalmas személyt, aki az ehhez hasonló mozgalmak miatt a szerb kormánynál panaszt emel.

338 Július 19-én nádori rendelet látott napvilágot a rögtönítélő katonai törvényszékek felállításáról. A rendelet külön is kitér a „Szerbiából berontott" idegen csoportokra, akikkel szemben — mivel hadüzenet nélkül, „saját veszélyükre" támadtak Magyarországra — kegyelmet nem gyakorolhatnak.

339 A diplomáciai nyomás következtében, a tűz továbbterjedését látva a szerb fejedelemség 1848. július 11-én jónak látta kragujeváci nemzetgyűlésen kimondani Szerbia semlegességét a dél-magyarországi szerb felkeléssel kapcsolatban.

340 Ez azonban nem jelentette azt, hogy további önkéntesek nem érkeztek országunkba, s nem vettek részt 1849 márciusáig a magyarok elleni harcban.