Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
Bevezetés
és Temesvárott, de erre eddig nem kerülhetett sor. így az utóbbi területeket érintő' események rekonstruálásában kénytelenek voltunk MÁRKI SÁNDOR értékes monográfiájára, s a múlt századi — meglehetősen töredékes — napilapok, periodikák híranyagára támaszkodni. Pedig hasznos lenne eljutni Temesvárra, mivel I. D. Suciu történész szerint az ottani levéltárban őrzik Csernovits Péter naplóját. 7 Segítségünkre volt azonban SZMIDA LAJOS, aki a temesvári Történelmi és Régészeti Értesítő 1901. évi XVII. évfolyamában publikálta ezt — az általunk megtalált Kivonattal sokban egyező — naplót. 1985-ben sikerült kapcsolatot teremtenem a Csernovits család köztünk élő tagjaival (Betegh Gáborné Csernovits Xénia, Csernovits Péter dédunokája; illetve Damjanichné Csernovics Emília családjának leszármazottai). A második világháborúban — nem kis sajnálatunkra — szinte teljesen megsemmisültek a család relikviái, szóbeli közléseikkel azonban így is gazdagították ismereteimet. Megemlíthetők az úgynevezett „terepbejárások", amelyek az események helyszínével ismertettek meg, elősegítve a jobb megértést (Szenttamás, Újvidék, római sáncok, Nagykikinda, Pétervárad, Mácsa stb.). Csernovits Péter személyében olyan politikussal van dolgunk, aki másfél tucat év híján végigélte a 19. századot. Politikai, közéleti eszmélése a reformkorra esik (első nyilvános szereplése az 1843—44-es diéta követsége), a „nagy év sodrása" (1848—1849) őt is magával ragadja elsősorban mint a — sorrendben — kilencediknek kinevezett királyi biztost; a neoabszolutizmus korában úgy őrizte 48 szellemét, hogy attól még 1867 után sem volt hajlandó elfordulni. Egy szerb származású nemes és földbirtokos politikai pályáját kívánjuk felvázolni; az együttélés, a kölcsönösen egymásra gyakorolt hatás históriájának szép fejezetét. A 18. századtól a Dél-Alföld etnikai arculatát a betelepülő szlovákok, románok, szerbek és németek is alakították. A polgári nacionalizmust megelőzően kialakul egy olyan jelenség, amelyet hungarus patriotizmusnak nevezhetünk. A nemesség egy része nemzetiségi származással is természetesnek tekintette az állam magyar jellegét, lojális volt, a kétnyelvűségig is eljutott. Ennek a reformkor előtt a birtokosi körökben tipikus magatartásnak az örököse Csernovits Péter, Róla szeretnénk a feledés homályát fellebbenteni, vagy az igazságtalanul és méltatlanul ráaggatott, ballasztként hordott téves és sommás megítélésektől megszabadítani. Kezdetben csak a kormánybiztosi tevékenységét vizsgáltam, kutattam; egyre inkább ért bennem az elhatározás, hogy az egész életművet kívánatos áttekinteni. Ha bármit is kiszakítanánk, önkényesen kiemelnénk, dolgozatunk fő alakja nemcsak töredékes, hanem torzó is lenne. Mottónak FÁBIÁN GÁBOR (1795—1877), Csernovits első életrajzírója szavai kívánkoznak ide: „Az ő, idők által kipróbált s magát soha megtagadni nem tudott vaskövetkezetességű jelleme kezeskedik arról: hogy nála lemenve is dicsérve lesz a nap". 8
