Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
II. Királyi biztosként Délvidéken - 3. Csernovits Péter és a Délvidéken állomásozó katonaság kapcsolata
minden gyanútól való mentnek fog tekintettni". 271 Megjegyezzük, hogy Csernovits a felfüggesztést nem kötötte határidó'höz, nincs tehát levelében semmiféle három napos türelmi időről szó; másrészt elgondolkodtató, hogy — a nem létező, de az általuk meghosszabbított várakozási idő' betartása esetére — szinte politikai bianko-igazolást állítanak ki. Nem tartjuk kizártnak, hogy Újvidék városi tanácsának jónéhány tagja tudta, hol tartózkodik Aleksandar Kostié, s útjával (küldetésével) egyetértett. 1848. június 14-én tartott városi közgyűlésen váratlanul megjelent Kostic. Előadása szerint rövid távollétét arra használta fel, hogy a szerb nemzetiség „kiegyenlítése", a közbéke helyreállítása és „... e hon felvirulata körül" szorgalmasan működjön. 272 Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy Aleksandar Kostié a karlócai népi skupstina által választott állandó albizottság (stalni pododbor) tagja volt. Ennek az albizottságnak az volt a feladata, hogy az általuk megvitatott, előre megvizsgált ügyeket a főbizottság (glavni odbor) elé terjessze. 273 A karlócai ütközet után (amelyet nehéz lenne bármelyik fél részéről is látványos győzelemnek nevezni) talán jobbnak látta visszatérni a városba. Ugyancsak előadta — magát kedvezőbb színben tüntetendő fel —, hogy Hrabovszky János fohadparancsnok felkérte: miszerint Zahn altábornaggyal és Nugent gróffal a felkelt határőrvidék lakosainak lecsendesítésében „biztosként" járjon el. Csernovits Péter teljhatalmú királyi biztos e megbízásról mit sem tudott. Az újvidéki tanács viszont sietett főbíráját megdicsőíteni: „... Kosztics Sándor főbíró úr ki eddig felfüggesztve volt, Zahn altábornagy és Nugent gróf által, mint a közbékesség helyreállítását előmozdító egyén bevezettetvén, a rajta levő gyanút ezennel lemosva, székébe visszahelyeztetett". 274 A június 14-i közgyűlésnek két illusztris vendége is volt: Franz Zahn altábornagy és Albert Nugent gróf („Jellasich bán megbízottja"). A magas rangú katonatiszt biztosítékot kért a közgyűléstől „... a belcsend s rend, a személy és vagyon bátorságra nézve", ellenszolgáltatásként a katonaságot „... saját felelet terhe alatt el távolítandja" Újvidékről, s a városra irányzott ágyúkat a péterváradi várból, valamint a sóház melletti bástyákról levéteti. 275 A közgyűlési jegyzőkönyv 2467. számú bejegyzéséből megtudjuk, hogy az ágyúk elszállítása megtörtént. 276 Albert Nugent gróf küldetésének céljáról szólt: Ő a horvát bán „nevében" a Karlócán működő „Szerb Nemzet Bizottmányát" és a péterváradi főhadparancsnokságot „... a legjobb lehető módon kibékíteni igyekezend". 277 Úgy véljük, ez is egyenes beszéd. Nem a magyarok és szerbek között támadt konfliktus, hanem a karlócai fó'odbor és a birodalom egyik császári-királyi fó'hadparancsnoksága közt támadt nézeteltérésnek elsimítása a feladata. Ilyen összefüggésben már nem is lényeges, hogy a magyar kormány elismerte-e Jellacic báni kinevezését (március vége), sem az, hogy június 10-én — Batthyány kívánságára — az uralkodó formálisan elítélte és felfüggesztette tisztségéből a horvát bánt. (Az utóbbit különben sem tudhatta megbízottja, Nugent gróf Újvidéken június 14-én.) Az azonban tény, hogy a magyar kormány által törvénytelennek ítélt bán emisszáriusa szabadon mozgott a magyar királyság területén, s az is, hogy a kormány hivatalos megbízottjával (Csernovits Péter királyi biztos) nem is kereste a kapcsolatot, a találkozást.
