Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 2. Nagykikinda és környéke 1848 tavaszán

A kikindai kerület vezetői — a rend helyreállítása után — a felelős magyar kormányhoz fordultak, hogy a nevezett közigazgatási egységet függetlenítse a vármegyei hatóságtól, és politikai állásukat erősítse meg. Kérésüket — a beadvány készítői szerint — az indokolja, hogy Torontál vármegyének „... a kerület közigazgatási dolgaiban avatkozás által" annak belügyei s „állítólag egyesnek jogai" is meg lettek zavarva. A kormány nevében, mint a kérdésben illetékes, Kossuth Lajos pénzügyminiszter válaszolt 1848. június 3-án. A kerület korábban élvezett politikai autonómiája megerősítésének kérdését taktikusan kikerüli (szerinte az „csak ország gyűlés által telyesíthető"), illetve annak előfeltételeként nevezi meg azt, hogy a kerület a kincstár irányában törekedjék önállóvá és függetlenné válni. Meggyőződése, hogy „alkotmányos szabad hazában" nem lehet fontosabb és érdekesebb kívánság, „... mint a föld független tulajdoni s birtoklási jogának megszerzése". Ennek érdekében a koronakerület lakosainak alkalmat nyújt arra, hogy az eddig ideiglenes joggal, „évbér fizetés mellett" birt, a kincstár tulajdonjogát képező haszonvételnek, jogoknak s uradalmi majorsági földeknek „illő méltányos tulajdonosaivá válhassanak". Mindenekelőtt arra vár választ Kossuth, hogy az említett „kir. haszonvételek, jogok s uradalmi majorsági földek" megváltását egyszersmindenkorra fizetendő „aránylagos és méltányos tőke összeggel" hajlandó-e a kerület. A válasz megfogalmazása előtt „a nép szabad véleménye meghallgatását" is ajánlja, illetve szükségesnek tartja.

130 A Tisza menti koronakerületnek küldött — hasonló tárgyú — pénzügyminiszteri leiratban Kossuth elismeri azt, hogy az úrbériséget megszüntető 9. törvénycikk „...az említett s egészen más szerkezetű kiváltságos kerületet legtávolabbról sem érdekli"; s méltányolja azt a törekvést, mely „... a birtokjognak minden köteléktől ... tellyes felmentését igényli". Kossuth elismeri a kerület lakosainak azt az óhaját, hogy „... a nyolczad váltsági fizetések, azoknak megfelelő aránylagos s méltányos tőke összeg egyszer mindenkorrai letételével örökre megváltassanak", s kijelenti, hogyha a kerület lakossága a megajánlandó váltságösszeget elfogadja, akkor a kincstári s a Tisza szabályozása által nyerendő földterületekre vonatkozó minden igényéről a kerület javára lemondanak, s azt mindennemű „kincstári függéstől mentesítendik". Eltérően a kikindaiaknak írottaktól, e kerület autonómiájának megerősítésétől (mentesítés a vármegye hatalma alól) nem zárkózik el. A pénzügyminiszteri leiratok kihirdetésére, az érintettek véleményének meghallgatására Csernovits Péter kormánybiztos kapott felhatalmazást.

131 Kossuth elképzelése és ígérete a Délvidéken kibontakozó szerb felkelés erősödése miatt nem válhatott valóvá. Deák Ferenc szeptemberi — a feudális maradványok megszüntetéséről szóló — törvényjavaslata sem tér ki Kossuth elképzeléseire, e vidék akut kérdéseinek megoldására. A hazai, valamint a szomszédos országok történetírásában Csernovits Péter szinte csak úgy szerepel, mint a délvidéki parasztmozgalmakat elfojtó kormánybiztos. A Magyar Életrajzi Lexikon I. kötete (1967) is azt közli Csernovits 1848-as szerepléséről, hogy őt a magyar kormány „... a nagykikindai szerb földfoglaló mozgalom leverésére kir. biztosnak nevezte ki". Ugyancsak vitathatók azok a megállapítások, amelyek romániai vagy vajdasági szerzők tollá-