Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

I. A család. Az ifjúság, a közéleti kibontakozás kezdetei

déknak köszönhető, hogy 1847—48-ban Szölló'si Szabó Lajos és Végsey Sándor társulata játszhatott Aradon; a második cél megvalósítása már ellentmondásosabbnak bizonyult. A magyar nyelvű színjátszás „megkedveltetésére" a város német polgárságával (vagy a tisztikar német családtagjaival) minden eszközt igénybe vettek. Váli Béla finom fogalmazásával: a „színházügy iránt meleg érdeklődéssel viseltető fiatalság"-ot használták fel, hogy a polgárság előkelőit rábírják a német színtársulat cserbenhagyására, s a magyar színészet pártfogására.

108 Csak feltételezzük, hogy nemzetieskedő, nacionalista túlkapásoktól sem lehetett mentes ez az akció. Csernovits Péter a mind ismertebbé váló politikusokkal nemcsak utazásai során került kapcsolatba. Az egyik nekrológja szerint a vidéki nemességen kívül, az ország kiváló politikai, művészi és irodalmi egyéniségei fordultak meg vendégszerető házában. Mácsán, Aradon és Pesten egyaránt. Személyes kapcsolat fűzte Széchenyi Istvánhoz, Kossuth Lajoshoz, Deák Ferenchez.

109 A Törvényhatósági Tudósítások előfizetője,

110 tagságával Ő is támogatta az Országos Védegyletet, aminek bizonyítéka 1197. számú aláírási könyve.

111 Aradon 1796 óta működött a magyar és a német „polgári had", azaz a polgárőrség. Az ötvenedik évfordulóra, 1846. augusztus 20-ra újjászervezték ezt a testületet; megfiatalították és új egyenruhával látták el őket. A megfiatalítás a tisztikart is érintette. Parancsnokuk Csernovits Péter lett. Mind Lakatos Ottó, mind Márki Sándor ezredesi rendfokozattal ajándékozta meg Őt,

112 amit az Arad és Vidéke meg is indokolt: „1846-ban az aradi polgári had ezredesévé választotta, ami akkor a városi polgárság részéről adható legmagasabb kitüntetés volt, s bizonyítja, hogy Csernovits a városi életben is tevékenyen részt vett".

113 A Csernovits-iratokban megmaradt névjegyzék szerint valóban ő a parancsnok, de csak őrnagyként.

114 Ezredes Aradon a polgárőrségnél nem volt. 1847 tavaszán megkezdődött a küzdelem a vármegyékben az országgyűlési követségért. Emlékezhetünk, hogy az 1843—44-es diétán az aradiak az ellenzéket támogatták; a kormánypárt, a konzervatívok 1847-ben szerették volna ezt a megyét is megnyerni. Nem maradt tétlen a másik tábor sem. Lukács József március 7-én azt jelentette Apponyi György kancellárnak, hogy február 28-ra a királyhegyesi pusztán gyűltek össze Arad megye ellenzéki tagjai, mintegy hetvenötén. Céljuk: „... a kormánypárt megbuktatása, a megyének más szellemben leendő öltöztetése, s főleg Bánhidy alispán letiprása". A korteshadjáratban pénzüket sem sajnálták: Csernovits Péter és Blaskovits Bertalan tíz-tízezer, egy bizonyos Dobsa nevű makói kereskedő ötezer, „... a többi aprók pedig összesen tizenegyezer forintokat" adtak össze. A találkozó „fő emberei" másodnap tizenhat hintóval faluról falura, csábítás végett... vándoroltak".

115 Az 1847-es választások eredményeképp Arad megyéből ismét ellenzéki követeket küldhettek. Egy 1847. november 6-án a pártok erőviszonyairól készült országgyűlési jelentés Aradot egyértelműen ellenzéki megyének tünteti fel.

116 Csernovits Péter — mint láttuk — ezekben a harcokban jelentős szerepet vállalt. Követ nem lett ugyan (Bíró Imre és Bohus János képviselte a megyét), de rendre beszerezte, vagy megkapta az utolsó rendi országgyűlés nyomtatványait (meghívók, törvénytervezetek stb.).

117 Péntárcáját Pozsonyban sem