Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

I. A család. Az ifjúság, a közéleti kibontakozás kezdetei

csak Csernovits lakásán találkoztak. Az ellenzék tagjain kívül néhány liberális városi követ is megjelent. A megbeszélés tárgya az október 10-én érkezett királyi leirat (a városi képviselőségről). A mintegy negyven követ közt találjuk Bezerédj István, Pázmándy János, Ráday Gedeon, Ragályi Tamás, Lónyay Menyhért, Szemere Bertalan, Hertelendy, Vukovics Sebó', Almásy Pál, Ghyczy Kálmán személyét. A tanácskozást — a rendőri jelentés szerint — „... ötnegyed órás beszédjével" Klauzál Gábor nyitotta meg.

85 Az ellenzéki pártárnyalatok — az országgyűlési tárgyalások siettetése céljából — határozták el az ilyen tanácskozásokat, hogy azokon előre megegyezésre jussanak. Az 1843—44-es országgyűlés látványos és ünnepélyes bezárása sem tudta eltüntetni azokat a kérdőjeleket, amelyek társadalmi életünkben mind markánsabban kirajzolódtak. A pozsonyi diéta alatt az ellentétek világosan felszínre bukkantak, de az elintézést követő problémák nem jutottak a megoldás stádiumába (még jó, ha formális megoldást kaphattak). Az ellenzék felismerhette, hogy az általuk megfogalmazott és hangoztatott reformokat — polgárosuló és liberális formájukban — a kormány nem hajlandó elfogadni; a kormány pedig láthatta, hogy a reformok megalkotásával az ellenzék nemcsak a feudalizmus, hanem az abszolutizmus felszámolására is törekszik. Erre a követi utasításoknál is utaltunk. E két felismerésből mindkét fél más-más konklúziót vont le. Az abszolutizmus akár reformok nélkül, akár reformokkal sem tartható huzamosabb ideig fenn; a kormányzat mégis az abszolutizmus, az ellenzék pedig a liberalizmus útján kívánt továbbhaladni.

86 Metternich kancellárban egyértelművé vált például az a meggyőződés, hogy az abszolutista rendszer fenntartásához új emberek kellenek, mert a kormányon levő magyar államférfiak alkalmatlanok a reformellenzék letörésére. így emelkedett magas kormányzati posztra Apponyi György gróf (magyar alkancellár) és Jósika Samu báró (erdélyi alkancellár).

87 A megyék liberális nemessége azonban másképp gondolkodott és határozott. Arad vármegye közgyűlése 1844. december 12-én értékelte Török Gábor és Csernovits Péter országgyűlési szereplését. (Megjegyezzük, hogy a megyeszékhelyre visszaérkező követeket — egy későbbi visszaemlékezés szerint — a megye előkelősége akkor „... olyan fejedelmileg ünnepélyes fogadtatásban részesítette", amilyenre Aradon azóta sem volt példa. A cikkíró szerint Csernovits elérte népszerűsége tetőpontját.

88 E nagy népszerűség okát mi nem tudtuk megtalálni; következésképp kénytelenek vagyunk ennek az információnak a realitását kétségbe vonni.) A közgyűlésen a két követ (feltételezzük azonban hogy csak Török Gábor) megköszönte a megye közönségének bizalmát, az országgyűlésről szólva „... ha az eredmény nem is felelhet meg az ország közvárakozásának, vigasztalja őket mégis az öntudat: hogy mitsem mulasztanak el mit utasításuk szellemében szükségesnek, üdvösnek ösmértek, semmit nem követtek el, mi a jövendő haladását károsan gátolhatná". Szerintük a képviselőház megmutatta azt az „ösvényt", melyen az országnak („... a törvényes korlátok közt") haladnia kell. Ezek után „végjelentés őket" írásba foglalva benyújtották. A közgyűlés jegyzőkönyvének tanúsága szerint a követek zárójelentésében „... a másfél évig tartott reményteljes országgyűlés a közvárakozást ki nem elégítő eredményének okai híven ábrázolván". A megyegyűlés