Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Jegyzetek

188 JOVAN D. STANIMIROVIC: i. cikke. 186 Csernovits iratai 285. sz.; THIM J.: i. m. EL 360. 187 LAZAR RAKIÓ: i. m. 93. 188 Stevan Joviéot a honvédelmi minisztérium 1848. június 13-án reaktiválta, s Eszék várparancsnokává nevezte ki; októberben a várőrséggel csatlakozott a honvédsereghez, november 3-án nyugdíjaztatta magát. A császári hadbíróság 20 évi várfogságra ítélte, 1859-ben Olmützből szabadult. 189 Csernovits iratai 285. sz. 190 Ua. 191 THIM J.: i. m. EL 430—432. 192 Ua. 537. 193 Kossuth 1848. július 11-i képviselőházi beszéde. KLÖM XH. 430. 194 THIM J.: i. m. EL 452—454. 195 Uo. 423—425. 198 Ua. 197 Uo. 451—452. 198 JOVAN D. STANIMIROVIC: id. cikke. Erre utalhatott a Munkások Újsága cikkírója, TÓT Móricz: „Ezen Csernovics a rácz zsiványokkal fegyver nyugvást kötött, velők összejött és lakmározott". 1848. augusztus 6. 199 DJORDJE STRATIMIROVIÓ testőre, a montenegrói (crnagorac) Vule Mrőarevié le akarta tartóztatni Jovan D. Stanimiroviéot, amire ő fegyvert rántott: „Pisztolyt fogtam édes testvéremre, aki otthagyta az őshazát, minden ami kedves és drága volt, hogy testvérein segítsen". JOVAN D. STANIMIROVIÓ: Pregovori Petra Carnejoviéa... 178—183. 200 Csernovits iratai 349. sz. 801 Az említett 5. pont így hangzik: „... a nemzetgyűlést mindenkor a szükség és körülményekhez képest összehívja és egy állandó bizottságot kebeléből válasszon, mely... a nemzet óhajait és panaszait átvenni" tartozik. THIM J.: i. m. DL 211. 202 JOVAN D. STANIMIROVIÓ id .cikke; THIM J.: i. m. I. 121—125. 203 Horváth Mihály szerint Karlóca megtámadása „... a szerbek közt némi megrettenést szült", ez szorította őket a békés egyezkedésre. HORVÁTH M.: i. m. I. 226. 804 Csernovits iratai 439. sz.; V. P. I.: Adalékok az 1848-as délvidéki harcokhoz. Századok, 1977. 4. sz. 747. 205 Csernovits iratai 383. és 384. sz. 208 HORVÁTH M.: i. m. 204—205. 807 D. STRATIMIROVIÓ: id. emlékirata 34. Itt tartjuk érdemesnek megemlíteni további életútját: 1850-ben alezredesként lépett vissza a cs. kir. hadseregbe, 1859-ben tábornoki rangra emelkedett. 1863-ban vált meg a katonai szolgálattól. 1865—1871 között Nagybecskerek országgyűlési képviselője. Közéleti szereplését bizonyítja az is, hogy az 1860-as években tagja volt a szerb egyházi kongresszusoknak. 1875-ben mint a szerb hadsereg alparancsnoka harcolt a törökök ellen. Szerbiából visszatérve Bécsben telepedett le, ott halt meg 1908-ban. Vö. Bács-Bodrog vm. monográfiája. 208 SPIRA GYÖRGY: A testvérharc küszöbén. In: Szerbek és magyarok a Duna mentén 1848— 1849-ben 34—35. 209 D. STRATIMIROVIÓ: id. emlékirata 34. 210 Csernovits iratai 343. sz. 811 Uo. 352. sz.