Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

Befejezés

hazafit", hogy isten és ember előtt „a testvériség érzésével tartozunk egymásnak".

10 Megkezdődött tehát Csernovits plasztikus figurájának mindenekelőtt a magyar állameszme rendíthetetlen hívévé (Lendvai Miklós, 1899) történő átformálása, de ez a folyamat rövidesen abbamaradt. Még fel-felvillan egy-egy pozitív jellemvonás is — „Az ő tevékenysége volt az a forrás, melyből hosszú éveken át Arad városa máig is az országnak például szolgál" (Arad és Vidéke); Reiner Bertalan pedig becsületességét, bátorságát, lovagiasságát emeli ki, olyan jellemnek tartva Őt, „...aki szeretett ellenének szeme közé nézni és a ki a jNoblesse obiige elvét nemcsak a zászlóra, hanem szívébe is írta"

11 — a feledés homálya azonban mindennél eró'sebbnek bizonyult. A családtörténeti munkák, lexikonok, névmutatók — ne szépítsük a dolgot — elég mostohán bánnak Csernovits Péterrel, sokszor még a pontosság elengedhetetlen követelményének sem tesznek eleget. Pontatlan a születési éve: gyakran előfordul az 1813-as szám (Degré Alajos, Podmaniczky Frigyes legújabb kiadású emlékiratának névmutatójában), de szűkkeblűén megkurtítják 1867 utáni ténykedését is. Az 1849-es aradi szomorú eseményeket követően — Kozma György szerint — „... haláláig visszavonulva élt".

12 Lendvai viszont a kiegyezés utáni években kárhoztatja tétlenségre.

13 Ha mégis elismerik részvételét a közéletben (Magyar Életrajzi Lexikon, 1967; Ugrin Aranka, 1983), akkor méltánytalanul kormánypárti képviselőnek festik át. Erről azonban fentebb már szóltunk. Többször is demonstráltuk, hogy nem kívánjuk Csernovits Péter szerb származását elvitatni. Éppen ezáltal válik a 19. század magyarországi politikusok palettájának sajátos színfoltjává, 1848-as kormánybiztosi tevékenységét, képviselői működését, irodalmi munkásságát a magyar—szerb együttélés haladó hagyományai közé sorolhatjuk. Olyan hagyományt látunk benne, amely híd lehetett volna akkor is, összeköthet bennünket a mai viszonyok között is. Csernovits Péterről mindmáig nem született monográfia. Figurája csupán a nagyobb történelmi munkák epizódszereplőjeként tűnik fel: a délvidéki szerb— magyar harcokban (Thim József, 1930—40), vagy az 1858-as kormánybiztosi intézmény kialakulásánál (Szócs Sebestyén, 1972). Munkánkban megkíséreltük egyéniségét, történelmi szerepét, politikai pályájának alakulását árnyaltabban, reálisabban ábrázolni. Egyik 1892-es nekrológírója szerint a sírbolt által elnyelt Csernovits Péterre a későbbiekben „csak a történet géniusza világít", s ezt a világító fáklyát „rajongók látják csak meg a kulisszák között".

14 Tisztelőjeként, de történetíróként is szerettük volna Csernovits Péter — az eddiginél igazabb — arcát megláttatni. Munkánk talán nem volt hiábavaló.