Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

V. Ismét a nyilvános politikai szereplés terén (1861—1875) - 1. Kongresszus és nemzetiségi kérdés (1861)

Ismét a nyilvános politikai szereplés terén (1861—1875) 1. KONGRESSZUS ÉS NEMZETISÉGI KÉRDÉS (1861) 1. Az uralkodó, Ferenc József— a magyar konzervatív csoport által kialkudott engedményként — 1860. december 27-én a Szerb Vajdaságot és a Temesi Bánságot megszüntette, illetve egyesítette Magyarországgal. A kegyes gesztus mögött a magyar politikai közvélemény megnyerésének szándéka húzódott meg. A magyarországi szerb vezetó'k egy része, élükön Djordje Stratimirovictyal azonban úgy érezte és látta, hogy az udvar taktikázik, amikor — látszólag — nyitva hagyta a kérdést: a kiválasztott (egyházi és világi) szerbek küldöttsége révén a Vajdaság visszaállítása ismét szorgalmazható. Az Októberi Diploma kibocsátásakor az uralkodó ugyanis gróf MensdorffPouilly (1813—1871) altábornagyot bízta meg, hogy „minden nemzetiségés vallásfelekezetben eló'kelő személyiségek meghallgatása után" tegyen indítványt; másrészt a visszacsatolás elrendelésekor Ferenc József megígérte Rajacicnak, hogy a kormányzat tanácskozni fog az általa kijelölendő „bizalmi férfiakkal" a szerb privilégiumok biztosításáról, a magyar országgyűlés elé terjesztendő javaslatokról. Stratimirovié szerint ez a terv Rajacic ellenállásán bukott meg, aki azt hangsúlyozta, hogy csak egy kongresszus van (vagy volna) feljogosítva ilyen nagyhorderejű döntésre.

1 A kongresszus összehívásának óhaja a szerb fejedelemség részéről is felmerült. Hja Garasanin és Mihály fejedelem megbízottja, Jovan Ristié szerb politikus, a fejedelem egyik nevelője Vay Miklós kancellár közbenjárását kérte a szerb—magyar megegyezés, Szerbia és a Habsburg-birodalom kapcsolatai rendezése szempontjából oly kívánatos kongresszus egybehívásához. A szintén közvetítő szerepet vállaló Hunyady László gróf (a fejedelem sógora) tárgyalt a vezető magyar politikusokkal (Andrássy Gyula, Eötvös József, Podmaniczky Frigyes), akik a Vajdaság visszaállításának gondolatát elutasítva, a megyéknek nemzetiségek szerint való esetleges kikerekítését — feltehetően nem teljesen egybevágóan — elfogadták, illetve ajánlották.

2 A karlócai kongresszust 1861. március 28-ra, vagyis a magyar országgyűléssel közel azonos időpontban (április 2.) hívták egybe. A politikai körökben — ismervén az udvar tradicionális nemzetiségi politikáját — ez nem kis aggodalmat keltett. Őket látszik igazolni Stratimirovic véleménye is: „Célirányosnak tűnt a szerbek kijátszása Magyarország ellen", ezért hirdették meg ezt a kongresszust, s ezért szólt a császári összehívó rendelet Anton Schmerling államminiszternek, aki „...kifejezetten német centralista volt, és a magyar aspirációk ellenzője". (Vay kancellárt is csak a konzervatívok erőfeszítésére vonták