Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

IV. A szabadságharc, majd az önkényuralom korában (1848—1860) - 3. Visszatérés a politikai életbe

levélváltáskor 1860 végét írták, amikor Csernovits Péter éppen a következő év tavaszára összehívott karlócai kongresszusra készülődött. Ehhez kívánta megtudni az emigráció irányelveit, ezért küldte fiát Kossuth Lajoshoz.

97 Lukács Lajos állapítja meg, hogy a hazai agrárkérdés és nemzetiségi problémák megítélése terén „... a hazai ellenállást irányítani kívánó politikai vezetők nagyon is mérsékelt nézeteket képviseltek".

98 Miért lenne elítélendő, vagy miért nem dicséretes, hogy Csernovits Péter éppen a magyar emigráció legradikálisabb vezetőjéhez, Kossuth Lajoshoz fordult eligazításért? Nem képzelhető el, hogy mindez sértette Komáromy György hiúságát? Legyen szabad idéznünk Kossuth egy másik leveléből, melyet 1861. december 20-án írt Jósika Miklósnak: a Bihar megyei Vizsolyi Gusztávval beszélgetett arról, hogy „...mi lábon áll a hazafiság azon megyében". Vizsolyi a „... magasztaltak között leginkább magasztalta a gazdát

99 és Cs. Pétert, mint tisztalelkű hazafiakat; mire csak annyit jegyzék meg, hogy örülök ezt hallani, mert én is derék hazafiaknak ismerem őket".

100 Ezek voltak azok az elvi okok, amelyek Csernovits Pétert — 1848—49-es szereplésén túl — a hazai és külföldi ellenállási mozgalmakhoz kötötték. Nem hanyagolhatók el azok a személyes kapcsolatok sem, melyek a volt kormánybiztost, s a magát „Országos Központi Forradalmi Bizottságnak" nevező csoport vezetőit kötötték össze. Csernovits Péter és Komáromy György kapcsolata (nem tudjuk, nevezhetjük-e barátságnak) közismert volt.

101 Tóth Béla említi, hogy az 1860-as évek elején az Európa-fogadó állandó asztaltársaságához tartozott Csernovits Péter mellett a majdani felirati párti képviselő, Szentiványi Károly; Teleki László egykori párizsi munkatársa, Irinyi József; a kétes hírnévre szert tett rendőr főkapitány, Thaisz Elek és Komáromy György.

102 így nem volt nehéz megtalálni az utat az 1859—60-as évek alkotmányos mozgalmaihoz. Pontosabban: kapcsolatot teremteni velük, de nem azonosulni feltétlenül politikájukkal. Lukács Lajos értékelése a Komáromy— Almásy-féle szervezkedőkről: „Radikalizmusuk az abszolutizmus visszaszorítására, a polgári alkotmányosság biztosítására, a 48-as alkotmány bizonyos formájú helyreállítására vonatkozott és esetleg egy komolyabb külhatalmi segítség esetén: a nemzeti függetlenség biztosítására — de mindig is a társadalmi-politikai vezető szerepük feltétlen konzerválása mellett és a nemzetiségek feletti hegemónia fenntartásával"

103 Közeledtek azok az események (karlócai kongresszus, országgyűlés), amelyek lehetőséget nyújtottak ahhoz, hogy Csernovits Péter politikai nézetei szisztematikus megfogalmazást, nagyobb nyilvánosságot is kapjanak.