Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
III. Kísérlet a szerb—magyar megbékélés megteremtésére - 2. Az 1848. évi görögkeleti kongresszus kérdése
Pantelejmon Zivkovic június 16-án Eötvös miniszterhez írt felterjesztésében próbálta megindokolni intézkedéseit: a) a. temesvári kongresszusra nem kerülhet sor, mert vallásuk elvei szerint ilyen tárgyú tanácskozás érvénytelen, ha az érsek hiányzik; b) miután a végvidéki és szlavóniai szerbek megjelenésére számítani nem lehet, ebből következően „... oly gyűlés, melyben az egyik nép nagyobb része nem volna képviselve, nem rendelkezhetik". 165 Ez utóbbi esetben Zivkovic a románok túlsúlyától, következésképpen szándékuktól, elszakadási törekvésüktől tartott. 166 1848. június 25-én Csernovits a kongresszus ismételt elhalasztását indítványozta. Időközben ugyanis tárgyalni kezdett az úgynevezett római sáncoknál tartózkodó szerb felkelőkkel, személy szerint Djordje Stratimirovic-tyal. Csernovits feltételei közt ezeket találjuk: „... békés úton oszoljanak szét; s ne talán létező törvényes kívánataikat a nem sokára egybehívandó Congressus alkalmával terjesszék a Törvényhozás eleibe". Elképzeléseinek pontos foglalatja ez a levél, ezért érdemes hosszabban idézni: „Mik lesznek a Congressus útján szorgalmazandó kívánataik tellyes bizonyossággal nem tudhatom, fő kívánatok nemzetiségek biztosítása; — annyit azonban szóval nyilván kikötöttem: miszerint alkotmány ellenes kívánatok támogatója soha se fogok lenni. — Ezért minden esetre a f. h. 27-ik napjára kitűzött határidő helyett (mellyre miután az Érsek, Horváth Országi, s temesvári Püspökök ezen határidőt közhírré nem tették) 167 a Szerbek részéről úgy sem fog senki megjelennia Congressusra egy újabb határidő lészen kitűzendő, annyival inkább: mivel mint Vukovics értesíte: Murgu az oláhoknak ugyan azon napra rendelvén gyűlést, ezek is bajosan fognak meg jelenni. — Ezeket a Közoktatási Ministernek is megírtam, 168 meg kérvén őtet: hogy a kitűzendő ujj határidő végett előlegesen engem halgasson meg. — Egyébiránt és jókor indulok Temesvárra, a ne talán ottan meg jelenő követek szétosztására". 169 A temesvári utazás, az előre megbeszélt Csernovits—Vukovics találkozó a június 26-án történt újvidéki véres zavargások miatt elmaradt. A háborgás lecsillapítása hosszabb ideig a városhoz kötötte a kormánybiztost. Másnap néhány soros levélben magyarázza távolmaradását Vukovicsnak, s egyúttal segítségét is kéri: „... légyen szíves a megjelent Követeket békességes várakozásra reá bírni, s egyszersmind igen jó lenne egy párat a Püspök Urak közül reá bírni, hogy a kedélyek csillapítása végett ránduljanak át Újvidékre. 170 A kérést Vukovics Sebő nem teljesíthette, mivel a temesvári kongresszusra csak két követ jött a budai püspöki megyéből. 171 Az egyetlen püspökre, mármint a temesvárira a kormánybiztosok nem számíthattak. Amikor Zivkovicot felszólították, hogy „... főpásztori oktatásaival térítené vissza szerb népét a törvény elleni fölkelés ösvényéről", igyekezett kimenteni magát. Szerinte ugyanis azzal, hogy a karlócai gyűlés érvényességét („székhelyének helyzete által kényszerítve" 172 ) nem ismerte el, olyan népszerűtlenné tette magát a szerbek előtt, hogy „... közzéjük menetele bizonyos elfogatását vonná maga után, vagy legalább a lázadás érdekeibeni működésre kénszerítését". 173 A Csernovits-iratok tartalmaznak egy eredeti Zivkovic levelet is, melyet a püspök a kongresszus elhalasztásának érdekében írt a kormánybiztoshoz.
