Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
I. A család. Az ifjúság, a közéleti kibontakozás kezdetei
Piccolomini császári tábornok, a törökellenes harcok egyik kimagasló vezére így látta — legalábbis Remellay Gusztáv szerint — a magyar földre érkező ipeki főpapot: mint egy ótestamentumi patriarcha tűnt fel előtte a „hosszú hajfürtű s szakállú, de még teljes erős főpap", s bámulta a „férfias erő és szépség eszményét" a patriarcha öccsében, Djordje Carnojevicben. 11 Arsenije patriarchának még egy testvérbátyjáról, Joakimról is tudnak a családtörténeti munkák. 12 Az Ő fia, Mihály kapta meg a magyar nemességet 1720. április 29-én. 13 Az uralkodó, III. Károly minden valószínűség szerint azt a szolgálatot jutalmazta ezzel, amelyet Mihály 1682-ben, és fia, János 1713-ban tanúsított: mindketten külön-külön három ezredet állítottak fel a magyar király részére. 14 Mihailo Carnojevic (magyar köznévvel: Csernovics Mihály) neje, Jorge Anna halála után vette feleségül Ranko Szirovicza özvegyét, Koványi Annát, akinek első házasságából két fia maradt: Arzén (1716—1766) és György (1720—1759). 1742-ben Csernovits Mihály a két Szirovicza-fiút adoptálta, ami ellen elsősorban féltestvéreik, Koványi Anna e házasságából származó fiai tiltakoztak. Pedig az özvegy — a két fiún kívül — számottevő anyagiakat is hozott e házasságba: abból vehette meg a Csernovits család a simándi, újfalusi, tövisegyházi és mácsai birtok jelentős részét. Koványi Anna halála után, 1754. január 23-án egyeztek meg a civakodó testvérek egymással. Ötük között a 465 800 forint vagyon felett megtörtént az „osztály". 1751-ben Pál és Simon Oroszországba vándorolt ki, ez megkönnyítette Arzén és György érvényesülését. A família egyik ága Arzén leszármazottaiból, a másik Györgyéből sarjadt. (A családi gyakorlat e két szárnyat úgy különböztette meg, hogy Arzén leszármazói ts-sel, Györgyé cs-vel írják nevüket. 15 ) Csernovits Mihály első házasságából származó fiának, Jánosnak (1713—1759) családja 1762-ben kihalt. Pál, orosz gárdakapitány 1760-ban hunyt el, csupán Simonnak voltak utódai, de azok orosz földön éltek (egyikőjükkel, Szkarjatyin vezérőrnaggyal, 1849-ben még találkozni fogunk). A volt Szirovicza-fiúk közül Arzénnek nyolc, Györgynek három gyermeke volt. A grófi rangra emelt Lázárnak (1793) csak leánya született (Júlia, Spannochi Lipót gróf neje); 18 a többi fiú (János, Simon) gyermek nélkül hunyt el. A lányoknál említést érdemel Anna (Taburovié Gábor tábornok neje), ő Damjanich János nagyanyja. Csernovits Pál (1755—1840) királyi tanácsost 1804-ben királyi adományként iktatták be Simánd mezőváros, Mácsa és Újfalu birtokába. 1809. április 7-én kelt a királyi adománylevél a kisoroszi előnév odaítéléséről. 17 Pál első házasságából (Zoric Zsófia) Simon (1782—1812), majdani orosz gárdakapitány és Arzén (1789—1827) származott; a Markovits Ilonával kötött frigy legidősebb fiaként látta meg Mácsán a napvilágot 1810. március 13-án Csernovits Péter. 2. Csernovits Péter tanulóévei semmivel sem voltak mások, mint amilyenekre akkoriban egy földbirtokos pályára szánt fiatalnak feltétlen szüksége lehetett. A királyi tanácsos, Csernovits Pál a fiából nem tudóst, nem hivatalnokot kívánt nevelni, hanem „egyenesen mezei gazdát". A neveléséből elmaradt a
