Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

III. Kísérlet a szerb—magyar megbékélés megteremtésére - 2. Az 1848. évi görögkeleti kongresszus kérdése

vetődött. Rendőri jelentésben mellékelték a Srbske Novine 58. számából (június 30.) fordított cikket, mely szerint „Csernovits ez alkalommal bebizonyítá tettével szerb nemzete iránti szeretetét". Kárhoztatta a magyarok intézkedéseit s föllépésüket; a szerbeket lelkesítette: „... magokat meg ne adják... Ő magát a szerbekhez csatolni fogja, s velők meghalni is tudand". A szerb lap cikkírója hálát ad istenének, hogy „... ez ember is nemzetéhez megtért", s csak így tudják benne tisztelni „Csernovics Arzén tisztelt patriarchánk méltó utódját".

98 Lehet, hogy a cikk puszta provokáció; lehet hogy csak egy rendőrügynök túlbuzgalmának szüleménye. De eljutott Szemere Bertalan miniszteri asztalára! Talán nem szükséges vele most vitába bocsátkozni csupán idézni szeretnénk a már többször említett beszámoló egyik mondatát: „... lefolyt életem tanúsítja, miszerént minden időben kész voltam vagyonomat, s fáradtságomat azért, mit a Haza javára jónak láttam, örömest áldozni, s ezt tenni ezután is hazafiúi kötelességemnek fogom tartani".

99 2. AZ 1848. ÉVI GÖRÖGKELETI KONGRESSZUS KÉRDÉSE 1. Az 1848-as márciusi események hatására aktivizálódott a szerb nemzeti mozgalom is. Az 1848. március 17—19-én Pesten tartott szerb gyűlés határozatában vetik fel a világi nemzetgyűlés összehívásának gondolatát, s ennek hatása érződött az újvidéki szerbek által elfogadott március 27-i kívánságokon is. E követelés lényege: a „nemzeti gyülekezetet" évent tartsák meg Újvidéken, s azon a világiakból 100, az egyházaikból 25, a határőrvidékről 50, a dalmátok közül 10 képviselő vegyen részt.

100 Még az újvidéki szerbek említett petíciója előtt fogalmazták meg kívánságaikat a nagybecskereki „görög nem egyesült község" képviselői.

101 Az öt pontból álló beadvány kizárólag a vallás tárgykörében mozog; a becskerekiek egyelőre nem nemzetgyűlésről, hanem egyházi gyülekezetről beszélnek, amit évente tartanának meg.

102 Az egyházi gyülekezet 175 küldöttből állna, amelynek összetétele — a dalmatákat leszámítva — megegyezik az újvidékiek elképzeléseivel. A nagybecskereki beadvány részletezi ennek az egyházi gyűlésnek a feladatait is: intézkedési jog a vallást illető tárgyakban, az egyházi javak kezeléséről, egyházi iskolák és nevelőintézetek felállításáról, a megürülő érseki szék betöltéséről stb.

103 Lényegesen nagyobb lélegzetű az a beadvány, amelyet Zombor város szerb egyházközsége terjesztett fel Batthyány Lajos miniszterelnökhöz.

104 Az 1848. április l-jén tartott gyűlés határozatain minden kétséget kizáróan kimutatható az újvidéki hatás, közvetve tehát a pesti is. A 17 pontból 10 foglalkozik a szerb nemzeti egyházi kongresszus kérdéseivel, ezen belül 9 — lényegtelen fogalmazásbeli eltéréssel —• azonos az újvidékivel. Lényeges eltérésnek tartjuk azonban azt, hogy a zombori szerb község egy ponttal megtolja az újvidékiek kérelmét, s ez a pesti szerb határozat — a magyar kormány és közvélemény által joggal sérelmezett — 8. pontja. A pesti változat: „... jogunk le-