Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

III. Kísérlet a szerb—magyar megbékélés megteremtésére - 1. Csernovits Péter Újvidéken

len nyomát sem találtuk annak, hogy Djordje Stratimirovic — bármilyen célzattal is — ott jelen lett volna. Márpedig nem akármilyen jelentőségű személyről van szó, ezenkívül tettének (tetteinek) hordereje mindenképp elég indok lett volna arra, hogy a legilletékesebb kormánybiztos, Csernovits Péter intézkedéseiről vezetett naplójában, hivatalos levelezésében (Batthyány Lajossal, Szemere Bertalannal, Vukovics Sebovel stb.) említést tegyen erről. Igaz, 1848. június 25-én, az ideiglenes fegyvernyugvás aláírását követő napon szabad utazást biztosító oltalomlevelet (salvus conductust) állított ki a kormánybiztos Stratimirovié (és Aleksandar Stojakovic karlócai professzor) részére, de az csak a fegyverszünet alatti szabad mozgást biztosította számukra Bács megyében.

85 (Egyébként az már június 26-án a szerb vezető kezében volt, ami valószínű elég is lett volna, hogy a huszárokkal szemben megvédje.) Úgy tűnik, hogy Stratimirovic újvidéki szereplésének tényét — igaz, forrásának megnevezése nélkül — Thim József is kritikátlanul átveszi. A többször idézett könyvének I. kötetében írja: „... Csernovits királyi biztos Somsics Pál országgyűlési képviselővel, Kamber György újvidéki polgármester fia kíséretében Temerin felé elmenekült. Fegyverszünet lévén, Sztratimirovics György is megjelent, hogy lecsillapítsa a szerbeket".

88 Somssich Pál délvidéki jelenlétéről is csak Stratimirovic, Thim és újabban Szó'cs Sebestyén munkáiból értesülünk. SzŐcs szerint a konzervatív országgyűlési követet a magyar kormány küldte, hogy közreműködjék a fegyvernyugvási egyezmény megkötésénél.

87 Csernovits Péter naplójában, s az azzal majdnem megegyező „Kivonatjában" szó sem esik arról, hogy az újvidéki vérengzést követően a kormánybiztos Temerinbe menekült volna (mint ahogy Somssich jelenlétéről is „megfeledkezik" említést tenni). Az általa június 26-án, 27-én, 28-án, és 30-án kibocsátott levelek egy része (pl. az ókéri táborba, vagy Zivkovié püspöknek írott) újvidéki, illetve péterváradi keltezésű. Péter váradról írt június 27-én a Ferdinánd d'Este zászlóalj parancsnokának Temerinbe. Márpedig ha ott lett volna — ahogy Stratimirovié és Thim állítja —, akkor miért kell Péterváradról datálni a fogalmazványt? Miért ment volna Temerinbe Csernovits, amikor Újvidéktől mintegy kilométernyire ott büszkélkedett a birodalom egyik legimpozánsabb erődítménye, Pétervárad, benne a magyar politikával lojális Hrabovszky altábornaggyal? Amikor Djordje Stratimirovic emlékiratait papírra vetette, az újvidéki események szereplői közül már senki sem élt. így könnyebb (és csábító) volt érdemeket kovácsolni magának ama szerencsétlen konfliktus lecsendesítésében. 3. Az újvidéki összetűzés (de mondhatjuk úgy is, hogy a délvidéki ellentétek) kitűnő dokumentuma Csernovits kormánybiztos július 2-án Péterváradról Szemere Bertalan belügyminiszterhez írt nagyobb lélegzetű levele. A keserű rezignáltsággal megírt jelentés a június 26-i „szerencsétlen esemény", közvetve azonban a kormánybiztosi megbízatás sikertelenségének főbb okait próbálta megfogalmazni. Első helyen azt említi, hogy a Ferdinánd d'Este zászlóaljat