Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

III. Kísérlet a szerb—magyar megbékélés megteremtésére - 1. Csernovits Péter Újvidéken

sításához Csernovits is szeretett volna néhány — politikai szempontból fontos — intézkedést csatolni. Említettük, hogy a kormánybiztos nem elégedett meg a felületi kezeléssel, a történtek gyökereiig akart leásni. Mindenesetre el szerette volna kerülni a szerbek (illetve a lakosság) és a katonák (császári sorezredről, magyar nemzetőrökről és honvédekről egyformán szólva) közötti súrlódásokat. A Ferdinánd d'Este főparancsnokától azt kérte volna, hogy minél csendesebben vonuljanak be Újvidékre, ne hogy a bejövetel közben akár az úton, akár Újvidéken a legénység valaki által meg támadtasson, vagy valakit megtámadjon, s ez által nagyobb vérontásra alkalom adasson".

57 Ez a levél nem tudni mi okból — „nem expediaitatott". De elment az utasítás Csuha Antal Őrnagyhoz, az óbecsei magyar katonai tábor parancsnokához, hogy az ingerléseket, „... az ó hitű lakosok gyalázását" szigorúan eltiltsa.

58 Ugyancsak 26-án küldte el a kormánybiztos hivatalos, s általunk már említett értesítését a véres összetűzésről Szemere Bertalannak, aki a jelentést azonnal áttette Mészáros Lázár hadügyminiszternek: „Láttam és most mitsem lehet tenni". Június 28-án juttatta el a már idézett utasítását Hrabovszky altábornagynak. Egy nappal később ugyanazt megismételte Csernovits kormánybiztosnak is.

59 Szemere nem palástolta a kormánybiztos ténykedésének sikertelenségéből fakadó elkedvetlenedásét, s a várható következményektől való félelmét.

60 Csernovits még aznap visszaállította a 10-én felfüggesztett statáriumot.

61 Hrabovszky altábornaggyal közösen kibocsátott felhívását — közhírré tétel céljából — a város tanácsának és Pichler Sándor kapitánynak küldte el.

62 A felhívás — a szemrehányó bevezetést követően —• két fontos feltételhez köti a rend helyreálltát a városban. Az egyik a „rokonvérbe mártott" fegyverek beszolgáltatása és összeszedése; a másik az idegenek (szerviánusok) — akik „sorsotokban részvétlenek s titeket újólag veszélybe dönteni kívánnak" — a városból távozzanak el. A kormánybiztos változatlan megértéséről és jóindulatáról biztosítva a lakosságot (a „jóság s megbánás útját" kínálva nekik), a szigorúbb eljárások szükségességére is utal: „... minden szigorú lépés, mely következik, csak a megzavart csend és rend helyreállítására", a vagyon- és személybiztosság fenntartását célozza.

63 Az újvidéki rendkívüli polgári közgyűlés június 30-án délután 3 órakor tárgyalt a felhívásban foglaltak végrehajtásáról. A fegyverek beszolgáltatására 24 órát kaptak, akárcsak a szerviánusok kiutasítására. Ennek kihirdetésére két óra állt a főkapitány rendelkezésére.

64 Reálisan mérlegelve azonban beláthatjuk, hogy a végrehajtásra vajmi kevés esélye volt a város vezetésének. A szerviánusoknak eszük ágában sem volt az ország elhagyása, következésképp a felszólításra sem hallgattak; a fegyverek zöme éppen náluk volt, beszedésük reménytelen vállalkozásnak tűnt volna. Éppen ezért az este hét órakor ismét összeülő közgyűlés — más megoldást nem látván — a rendelkezés visszavonására kérték Hrabovszkyt és Csernovitsot. Persze nem ezzel indokolták kérelmüket, szerintük a fegyverekre azért van szüksége a város lakosságának, mert Újvidék mellett „... három nem tudni vallyon iránta barátságos, vagy ellenséges indulattal" viselkedő tábor létezik.

65 Megkérdőjelezték a rögtönítélő bíráskodás visszaállításának indokoltságát is, mivel enélkül is képesek volnának