Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Magyarországi nyelvjárasszigetek - I. Észak- és középkelet-dunántúli nyelvjárasszigetek

A kutatópont Az ly-ezés A íy-zés A gy-zés Az tt_y-ezés megnevezése száma száma száma száma Pilismarót 0 4 14 16 Szigetmonostor 0 5 4 11 Kisnémedi 9 7 15 15 Héreg 0 0 0 14 Úny (} 1 1 17 Dad 0 0 0 16 Mány 0 1 2 17 Tök 0 0 0 11 Páty 0 0 2 17 Mogyoród 0 4 6 11 Csákberény 0 0 0 18 Gyúró 0 (} {) 10 Iszkaszentgyörgy 0 0 0 12 Sukoró 0 0 0 21 Vilonya 0 0 0 12 Füle 0 0 0 23 Soponya 0 0 0 19 Seregélyes 0 0 0 13 Balatonbozsok 0 0 0 6 Mezőkomárom 0 0 0 6 Igar 0 0 0 6 Sárszentmiklós 0 0 0 13 Madocsa 0 0 0 5 A palatális «y-ezés tekintetében nagyon nehéz területileg jól megfogható különbségekről beszélni. Kétségtelenül Madocsa nyelvjárásában a legkisebb mértékű az ny-ezés, a többi kutatópont között kisebb fokú eltérések vannak, mégpedig területileg szeszélyes megoszlásban. A palatális íy-zés, gy-zés és /y-ezés területileg sokkal pontosabban körvonalazható, mint az ny-ezés. A palatális /y-ezés (pl. ellyik, villamlyik stb.) csak a kisnémedi népnyelvben figyelhető meg, vagyis ugyanott, ahol a ly önálló fonémaként használatos. Ez más településeken is így van, ahogy IMRE SAMU megállapította: „az / palatalizációja ...csak a ly fonémát ismerő területre jellemző" (MMNyjR. 249). A palatális /y-zés és gy-zés nemcsak a kisnémedi tájszólásban virulens sajátság, hanem a palócos nyelvjárásterület átmeneti sávjában fekvő települések (Pilismarót, Szigetmonostor és Mogyoród) nyelvjá-