Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Magyarországi nyelvjárasszigetek - I. Észak- és középkelet-dunántúli nyelvjárasszigetek
települések között szerep el, t ovábbá az sem elhanyagolható szempont, hogy a többi (nyolc) kutatópont földrajzilag arányosan helyezkedik el a kutatásra kiválasztott nyelvjárásterületen. így lehetővé válik, hogy az egyes kutatópontok tájnyelvi sajátságainak összehasonlításában a hang- és alaktani jelenségeken kívül különböző (viszonylag nagyszámú) szókészleti elemet is figyelembe vegyünk. 2. Hangtani téren — a dialektológiában DEME LÁSZLÓ kutatásai nyomán (vö. A magyar nyelvjárások néhány kérdése. NytudErt. 3. sz. Bp., 1953.) kialakult hagyományok alapján — a szóban forgó kutatópontok magánhangzó-rendszerét a fonémák állománya, hangszíne és az egyes magánhangzóknak más fonémák helyén megfigyelhető előfordulási száma, gyakorisága szerint vizsgálom. A) A fonémaállományt elemezve azt tapasztaljuk, hogy a rövid magánhangzók rendszerében a zárt é mindegyik kutatóponton megvan, még az erősen ö-ző pátyi, sukorói és madocsai tájszólásban is találunk példát az e:é fonémaellentétre, igaz, ez a szembenállás nem olyan markáns vonás, mint a többi kutatóponton, ahol nagyfokú illabiális é'-zés jelentkezik. B) A magánhangzók hangszínében viszonylag csekély különbségek figyelhetők meg, jellegzetes hangszínbeli sajátság a vizsgált kutatópontokon alig fordul elő. Ilyen szórványos jelenség az é l és az 'é kettőshangzó, amelyre Sárszentmiklós és Soponya anyagában egy-egy adatot találunk (a 288. térképlapon: F-2: cs'ép; illetőleg a 361. lapon: E-15: férce), Pilismarót, Dad, Mány és Füle nyelvjárásában pedig két-két példa van rá (pl. a 231. lapon: E-5: szén, szé'n; stb.). Mivel más típusú diftongus egyáltalán nincs, ezért ezen a területen kettőshangzókról gyakorlatilag nem beszélhetünk. Ugyanezt mondhatjuk el — a nyíltabb e kivételével — némely magánhangzónak a szokásosnál nyíltabb vagy zártabb változatáról (pl. q, é; ó, ő), ugyanis ezek is egyrészt csekély számban adatolhatok, másrészt nincsenek közöttük kutatópontonként jól megragadható eltérések. A köznyelvinél nyíltabb e jelentkezése viszont jól elkülöníthető a vizsgált területen, ugyanis Csákberény—Seregélyes —Sárszentmiklós vonalától délre, délnyugatra meglehetősen gyakori, s a Balaton irányában erősödő tendenciát mutat (egyes kutatópontokon például előfordulási száma a következő: Sárszentmiklós: 24, Csákberény: 26, Iszkaszentgyörgy: 47, Seregélyes: 48, Vilonya: 52, Igar: 66, Füle: 75, Mezőkomárom: 84 és Balatonbozsok: 90), ezzel szemben a jelzett vonaltól északra és keletre csupán elvétve fordul elő. Sukoró nyelvjárásában is csak néhány, többnyire változatként használt adatot találunk rá (pl. 66. zeller, zeller, 104. fej, fej; stb.). Figyelemre méltó viszont, hogy Kisnémedi tájszólásában a köznyelvi a helyén gyakran jelentkezik illabiálisa (ritkábban á változatban), mégpedig 563 esetben van illabiális á-zás, és 21 adatot találunk labiális a-val. Ez azt jelenti, hogy
