Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Nem a leglényegesebb, de a legszembetűnőbb emlék a szülőföldről: a beszéd. És persze több, mint emlék: a személyiség része. ...Az én somogyi szólásaimnál is megállnak olykor a pestiek. S a vájtfülűek figyelnek. Mert: Hol csavarogtál? az nem ugyanaz, mint a: Hun kujtorogsz? Es ha csakugyan van különbség, akkor az már nem csupán nyelvi különbség. Hanem az effajta sajátosságok könnyen utalnak a felfogásmód, a gondolkodás külön arculatára: költőiség, humor, névadó lelemény, konkrétság és hűség — ezek már valaminő „tájgondolkodás" színképét adhatják együttesen. És még többet is. A haza — az én hazám — képén, arcán egy vonást. Úgy látszik: a tájnyelv színei, ízei és dallamai önkéntelenül, sőt az ember akarata ellenére is megőrződnek és még csak nem is szunnyadoznak, hanem alakítva alakulnak jól fölismerhető személyiségjegyekké. Mégpedig életreszólóan. (SOMOGYI TÓTH SÁNDOR: Érdeklődés születése)