Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Módszertani kérdések - 3. A feldolgozás módszere - a) A MNyA. anyagának felhasználásáról

Az olyan nyelvjárásszigeteken, melyeknek tájnyelve már a nagyatlasz alapján keverék típusúnak mutatkozott, adatközlőimtől azt is megkérdeztem, hogy milyen vallásúak. Ha ugyanis valamely településen a lakosság felekezet szerinti megoszlása számottevő, akkor a vallási különbség mögött nemegyszer településtörténeti mozzanat húzódhat meg. Erre a gyűjtési szempontra a MNyA. munkatársai is tekintettel voltak, ahogy ezt LŐRINCZE megfogalmazta: „Ha olyan községben dolgoztunk, ahol többféle vallású volt a lakosság, s gyanúnk lehetett arra, hogy a felekezeti különbség — településtörténeti okokból — egyben nyelvi különbséggel is együtt jár, fel szoktuk tüntetni az adatközlő vallását is." (MNyAElm. 180.) A helyszíni gyűjtés az ilyen jellegű nyelvjárásszigeteken (pl. Kunágota, Soltvadkert) természetesen jóval nehezebb volt, mint a vallási és nyelvjárási szempontból homogén faluközösségekben, de még a feldolgozás is több nehézséggel járt, hiszen az adatok összesítése, mérlegelése különösen nagy körültekintést igényelt. A MNyA. adatain és saját gyűjtésem nyelvi anyagán kívül, ha mód volt rá, az egyes nyelvjárásszigetekről, illetőleg a velük kapcsolatba hozható tájszólásokból megjelent közelményeket is igyekeztem fölhasználni. Megjegyzem azonban, hogy az anyaggyűjtésben a legfőbb forrásom a MNyA. hat kötete volt, s ezt jól kiegészítették a terepmunka során általam gyűjtött nyelvjárási adatok. 3. A feldolgozás módszere a) A MNyA. anyagának felhasználásáról A feldolgozás során először annak a nagy mennyiségű nyelvjárási anyagnak a hangtani, alaktani és szókészleti szempontú elemzését végeztem el, amely a MNyA. kicédulázott térképlapjairól gyűlt össze, a helyszíni gyűjtés adatait, eredményeit pedig az egyes nyelvjárasszigetek tájnyelvi képéről készített összegzés során igyekeztem hasznosítani, mégpedig oly módon, hogy a napjainkig megőrzött nyelvjárási sajátságokat településtörténeti következtetések levonására is felhasználtam. Ehhez természetesen a helytörténeti kutatások eredményeit is figyelembe vettem, mindenekelőtt BODOR ANTAL és GAZDA ISTVÁN „Magyarország honismereti irodalma 1527—1944" című munkájából kiindulva, valamint CSOMOR TIBOR „Magyarország honismereti bibliográfia 1. kötet" című összeállítását és az azóta megjelent helytörténeti kiadványok eredményeit is felhasználva. Mivel az elsődlegesen alaktani és lexikai célú térképlapok száma a nagyatlaszban kisebb a hangtaniakénál, ezért a vizsgálatra kiválasztott kutatópontok