Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről
(Hogyan készítik el ezeket külön-külön?) A darált, a kolbászt darált húzsból csinájjuk... Tészüng bele só u t, borsot, pirospaprikát, fokhagymát. A májas hurkába teszünk májat, bűrt, fejt, még borsot, még abalevet, hogy asz szít né hújjon, aszt tőttyük a vastagbélbe. A kásás hurkát, fő ü zünk kását, abba is tészüng borsot, abba ném ké fokhagyma. Még bűrit, még aszt a fejnek aszt az aprólík húshulladékokat, a svartliba tesszük a nyelvit, bűrit, vese, szíve. Asztam mikor eszt szípém méktő ü ccsük, akkor májasokat, még a svartlit, ijesmit, mint ki szoktuk abálni. (Azt hogyan csinálják?) Asztat forró vízbe mindig szípém beleerezgessük, hogy né nagyom förjon a víz, mer akkor szítmín. Hanem a szűrőbe szípém beletesszük, asztán kivesszük, oszt asztam mégen hideg vízbe belemárcsuk, aszt akkor kitesszük hűlni. (Mi volt az asszonyok dolga reggeltől estélig a főzés körül?) Hát, szoktak pécsényít sütni dílre, savanyú levest, aszt a disznótoros levest szoktuk csinálni délre. Felteszünk éty kis hagymát dinsztélni, abba teszünk húst, májat, aszt mégdinsztéjjük, féleresszük. Van, aki csak vízzel. É'n szoktam bele paradicsomot is tenni, annál jobb ízű. Asztat, még éty kis rizskását. Mikor kísz van, aszt mék krumplipjrét, savanyúságot. Esz szoktunk ebídre. Vacsorára szoktunk hurkát, kolbászt sütni, savanyúságot. (Rokonoknak kóstolót szoktak-e adni?) Szoktunk. Mindén szülőnek szoktam küldeni, mikor kísszek vagyunk, tesvérémnek mindig viszek kó u stolót. Elmondta: Juhász Petemé Korsós Zsófia, 40 éves. Alsóittebe (Novi Itebej), 1987 szeptemberében A kenyérsütésről Hád bizon regém mék köllött a lányokat, még még is tanítottuk kinyeret sütni, mer máskip nem nagyon lehetet férhő menni nékük. Engemet is édesanyám tanítót mék kény eret sütni. Pallásru léhosztuk a lisztét, mékszitátuk a teknyőbe,
