Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

(— Mit szoktak levágni?) — Tikokat, mind a régi öregek monták, sokat. Borgyut váktunk, malacot, mer hát | vagyis hád disznót, mer hát elék szépek, mer hát azelőtt is kellett. Vót ot mindémféle, mer azelőtt is hát | a régi világba aszonták, hogy nem jó világ. Akkor is mégét, aki akart, mim most. Az a világ az vót, ez a világ mpg | énszerintem most jobb, mer én, én is aszt mondom, hogy jobb ez a világ. De akkor is nagyon sokat kellett — az bisztos — dógozni, mer é kellett ám járni pusztákra, hotyha aszt akarta az ember, hogy mégéjjén. (— A menyasszony hogyan készülődött a lakodalomra?) — Hát ugyé készülődött, mer hát készitétték, az öregasszonyok őtösztették, még a barátnék. Hát nagyon szép mirtuszkoszoru vót. Azelőt vót, akinek fekete ruhája vót, vót, akinek fehér ruhája vót. Énnekem fehér ruhám vót, mer asz továp fő tuttam hasznányi. Noha a feketét is fő tutták hasznáni, mert hát aszt még ugyé mindén alkalomra aszt is fő lehetet vénnyi. De hát jó vót, jó oldala is vót, rossz ódala is vót. (— Sok szoknya volt?) — Hát nekem nagyon sok szoknya. Öt szoknyát fő szoktam alu venni. De én csinátam égy nagyon szép csipkét, ojan széles csipke vót rajta, mint a tenyeremé. Magam négy métert horgótam. Ojan ruhám vót nekem, ojan szépek vótak. Ém magam rakógattam lé a ruháimat, ahugyan ki vótak a ruháim be vótak ráncóva, én ugyanuty szépen leraktam, asztam melek kényeret raktam rá. De a lakodalomba is, mindén lakodalomba még a fijatal leányok is, még asszonyok is mind igy őtösztek. (— Hogyan történt a vendégek meghívása az esküvőre?) — Vőfénnyé. Vőfénnyé. Mont, mindön hászhol émönt a vőfény, és akkor monta, vőfény vót. Mindén leánynak szallagot köllött a vőfénynek a vőfény bottyára adni. De amikor a lakodalom vót, azonn a napon mindénkit újra végik kellett járni. Akkor vittek a paphó még a jeddzőhő éty tányér süteményt, éty kuglófot még éggy üveg bort. De eszt még is várták, hogy vigyék, de a kuglófot mék kivált. Aszt még is monta ja papné, a mijenk, aki akkor vót, hogy ő nagyom szereti a kuglófot, ő sütemént tut sütni, őneki csak kuglófot süssünk. Hát nagyom finom kuglófot tuttak, mer hát a régi öregek is tuttak ám kalácsot sütni. A