Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)
Kitekintés külföldi előzményekre - 2. A német nyelvszigetkutatás eredményeinek vázlatos összefoglalása
hogy az összefüggő német nyelvterületen kívüli, különböző idegen nyelvi környezetben lévő német nyelvszigetek száma s nemegyszer területe is sokkal nagyobb a más német tájszólás vidékére került nyelvjárásszigetekénél. Ez a nyelvi-nyelvjárási helyzet természetesen a német nép múltjával, kisebb-nagyobb etnikai csoportjainak történetével, más területekre történt átköltözésével függ össze. A német nyelvszigetkutatás középpontjában kezdetektől fogva elsősorban a más népek között élő németek nyelvének vizsgálata állt (például a Szudéták vidéki német nyelvsziget vizsgálatával már a XIX. század elején foglalkoztak: KUHN i. m. 78; a további példákra vö. HUTTERER: i. m. 187 — 189). Az eredményekben gazdag német nyelvszigetkutatás köréből külön is megemlítem azoknak az osztrák nyelvjáráskutatóknak a vizsgálódását, akik elsősorban Észak-Olaszország német nyelvszigeteivel foglalkoztak. Jelentős EBERHARD KRANZMAYER munkássága, aki körül szinte nyelvszigetkutató iskola alakult ki. KRANZMAYER PRIMUS LESsiAKkal együtt az I. világháború utáni időkben végzett anyagfeltáró tevékenységet Zarz (Sorica) nyelvszigetén, s ennek gyümölcseként jelent meg közös munkájuk „Die deutsche Mundart von Zarz in Oberkrain" címmel (Kártner Forschungen 1/3, Weimar, 1944). KRANZMAYER tanítványa, MARIA HORNUNG a Piave forrásnak közelében fekvő német nyelvsziget, Sappada (német nevén Pladen) nyelvjárását dolgozta föl a „Wörterbuch der deutschen Sprachinselmundart von Pladen/Sappada in Karnien (Italien)" című munkájában (Wien, 1972). Ugyanő — a korábbi szakirodalom eredményeinek rendkívül alapos feldolgozásával — a bajor-osztrák nyelvjárásterület déli határán húzódó német, újlatin és szláv (szlovén) nyelvű lakosság nyelvhasználatáról írt értékes tanulmányt (Die deutsch-romanisch-slawischen Berührungszonen entlang der südlichen Sprachgrenze des österreichisch-bairischen Mundartraumes. Sonderdruck. Kártner Museumsschriften Nr. 53, Klagenfurt, 1972. 21 — 34). Az észak-olaszországi nyelvszigetek vizsgálatában az olasz nyelvjáráskutatók is részt vállaltak. így például GIOVANNI FRAU, aki a friuli nyelvjárásokról monográfiát készített (I dialetti del Friuli. Udine, 1984), munkájában német és szlovén tájszólásokkal is foglalkozik (209—226). A monográfiához csatolt térkép szemléletesen mutatja, hogy az osztrák határ közelében például a szlovén nyelvszigeteken kívül néhány településen német és friuli tájszólást használó népesség él, sőt Tarvisio környékén olyan helységek is vannak, melyeknek lakossága szlovén, német, friuli és más olasz nyelvjárást egyaránt beszél. Olaszországban azonban nyelvjárasszigetek is keletkeztek. így például archaikus típusú gall-olasz nyelvjárások találhatók Szicília északkeleti részén Enna és Messina megyében, Basilicátában (Potenza körül) és a Policastro-öböl mentén. Ezen nyelvjárasszigetek SALVIONI szerint úgy alakultak ki, hogy lakosságuk Nyugat-Lombardiából, Novara északi környékéről települt át (vö. CARLO
