Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek - Dél-Alföldi évszázadok 3. (Békéscsaba - Kecskemét - Szeged, 1990)

Függelék - Szövegmutatványok a vizsgált nyelvjárásszigetekről

András-nap, akkor kesztük a | vágni. No most léváktuk a szénát röndökre. Mikor asztam mékszáratt, lestük-vártuk, lekfőjjeb négy-öt nap | ném vót eléggé száraz, akkor mékforgattuk, favéllákká forgattuk, ném szaggatta föl, és fagereblévé fölgereblésztük, akkor mékfordítottuk, mékszikkatt, akkor összeraktuk. Elsőbb összetúrtuk a | két rendre. Összetúrtuk, összepetréncésztük, nyóc-tíz petréncét égybettéttünk, az vót éty kocsi, parasztkocsi széna. Asztat hosztuk haza, beraktuk. Hát még akkor csűrök nem vótak vagy ijen szénáspajták, jobban kazlagba raktug bele. (Hogyan történt az összerakása?) — Az összerakása elsőp kim mikor összeraktuk vaty kaszátuk, és a kaszákat mink | kaszakűvé megélesítettük, úty kaszágattuk lé — már hoty visszatérve a kaszálásra, elmunkálásra —, és hát kaszákká váktuk lé. Na annak a hazahordása vendégódalas lőcsöskocsikká törtínt. Hazahortuk úgy, hoty hat-hét — néty kocsi —, kinek mennyi vót, aszt raktuk össze. Éggyik ember rakta lé kocsirú, másik kazalba, így rakozsgattuk össze mind a szénát. (A réten mibe rakták össze a szénát?) — A szénát úgy négy-öt, kilenc-tísz petréncét összevittük petréncerudakká. Éggyik ember elő fokta, másik hátú, összevittük és összeraktuk. Aszt híjtuk bogjának, amit raktunk össze. A kicsibe még, ahogy két ember bírta vinni, aszt mék petréncébe vittük, aszt híjtuk petréncének. Vót, aki úgy lóvá húzatta össze, nem vót mék társa, aszt vontatónak montuk. Égy vontatott | úgy vontatták össze lóvá. De hát akinek vót társa, aszt petréncerudakkal húsztuk össze, összeraktug bogjába. Ezd bogjának montuk. Akkor mikor harmat vót, akkor a harmatos szénábú fontunk kötelet, és körösztü-kadzsba lekötöttük, hogy né fújja széjjel a szél. Kin hattuk éty három-négy napot üllepédni magának, hogy job légyén hazahordani a szénát azér, hogy ha össze van lapúva, akkor finomabban lehet összerakni. Ity csinátuk a szénát. Oszt a rétén... Hát ugyé annak a rétnek, annak a kaszállónak a mélleb része vizes vót, aszt nem bírtuk lékaszáni, abba termett gyíkény, abba termét három élű csádé. A három élű csádét széttük szöllőkötözőnek, a gyíkényt széttük vaty szakajtó vaty széknek, vaty pediglen árpakötésre vagy búzakötésre aratáskor kötélnek. A gyíkényt ára hasznátuk fő. Hát ki-ki hasznáta gyugókra, ez-az, kisseb dogokra még így. És abba a rédbe termett az a vízi sárga, sárga tulipány. Abba a rédbe vót sok béka, mit a góják szedegettek, teknyősbéka. Vótak csíkok, amit hal helét hasznátunk. Közepibe vót éggy árok, aszt tolóhálósztuk. Gyerekek tótug be a tolóhálót, ettünk halat. Hát nem vót tilta ugyé a halászat,